Mit szóltok ehhez a büntetéshez? Megengedhető egy civilizált társadalomban vagy sem?

Nekem az véleményem, hogy az ember évmilliók óta él társadalomban íratlan szabályok szerint. Aki a szabályokat megsértette, annak mindig mindenkoron büntetés járt. A büntetés a legtöbb társadalomban kiközösítés, megszégyenítés vagy fizikai retorzió volt. És ez még bőven a mai demokrácia alapjainak felsejlése előtt is így volt.

Az átlag emberben genetikailag, vagyis ösztönösen benne vannak a mai napig, hogy mik ezek az íratlan szabályok és milyen jogos büntetés jár érte. (Ez teszi lehetővé, hogy társadalomban éljünk, nem a mai értelemben vett törvények. Azok már csak finomításai a dolognak.)

Ezt az ösztönös viselkedést törvényekkel, újkori emberi jogokkal kiirtani nem lehet. Ezek csak max. pár ezer éves dolgok, nem írják felül az emberek ösztönös igazságérzetét. Ezért Argentínától Londonig mindenki helyeselni fog. Ebben semmi meglepő, vagy durva nincs.

Az más kérdés, hogy a demokráciában szocializálódott és jelenleg relatíve biztonságban (tehát a bűnözéstől lényegesen kisebb félelemben) élő európai ember ilyen esetben, véleménye és ösztönei ellenére, nem feltétlen fog élesben ilyet cselekedni, mert a tudatos, felettes énje legátolja, hogy azonnali és ehhez hasonló retorziót alkalmazzon. (Egyébként ez azonnal megváltozna, amint csökkenne a biztonságérzet, nőne a stressz, pl háború törne ki.)

Bár ilyenkor is vannak kivételek, ezeket önbíráskodóknak hívják, de nem vagyok benne biztos, hogy az európai igazságszolgáltatás, amennyiben valóban bebizonyosodik a bűnelkövetés és annak súlyossága, nem menti fel ilyen esetben az önbíráskodót, vagy nem csak enyhe büntetést alkalmaz. (Tehát az ösztönös igazság itt is jelen van.)

Egyetlen hátránya lehetne annak, amit a cikkben láttunk, hogy visszaélésekre ad okot (míg nem bizonyított az elkövetés), tehát koncepciós eljárásokra. Ugyanakkor a szocialista éra óta tudjuk, hogy ez az "igazságszolgáltatáson" keresztül is simán megvalósulhat, tehát ha úgy vesszük, kvázi semmivel sem különb a cikkben felvázolt módszer, csak lényegesen barbárabbnak tűnik.

Összességében ezek a módszerek mindenkoron és mindenhol meg fognak jelenni, ahol az emberek bizalma csekély a törvényes igazságszolgáltatás iránt, illetve nem élnek létbiztonságban, tehát lényegesen nagyobb az életben maradásért való küzdelem.

A tanulság az, hogy az ember akkor is állat marad, ha szeretné azt hinni, nem így van.

Azt még szeretném hozzáfűzni, hogy 60 évvel ezelőtt fél Európa helyeselte egy egész népcsoport kiirtását, kisemmizését, rabszolgasorba kényszerítését. Mindezt törvényekbe is foglalták.

Szóval nem vagyunk mi sem olyan régóta civilizáltak. Csak azt hisszük.

A jelenlegi európai emberi jogokat figyelembe véve a látottak természetesen nem megengedhetőek egy a mi értelmezésünkben "civilizált" társadalomban. Ugyanakkor ezt a logikus következtetést követően az én fejembe is betolakszik egy apró hang, hogy azért csak megérdemelte. Érdekes dolgok ezek...

Igen, de mint írtam is, az európai szintű igazságszolgáltatás keretein belül is simán megvalósulhat a hamis vád és az ártatlanok büntetése. Max lassúbb és idegölőbb.

És mi lesz az ilyen hamis vádlókkal? Semmi.

Lehet, hogy gáz, hogy Mexikóban elverik a tolvajokat (Mexikó amúgy több szempontból sokkal gázabb), de ott a hamis vádlók aztán hasonló retorzióra is számíthatnak az illető ismerőseitől, családjától. Szóval nem hiszem, hogy több lenne ez esetben a koholt vád, mint máshol.

A módszer eredményességéről annyit, hogy ha logikusan végiggondoljuk, nem igazán eredményes ez sem, mert változatlanul virágzik a bűnözés arrafelé.

Egyszerűen a létbizonytalanság az, ami ennek táptalaja. Ha nincs létbiztonság, semmilyen módszer nem lesz elég eredményes! Semmilyen!

De ezt egy egyik napról a másikra élő, szorongó, éhező szerencsétlennek nem tudod elmagyarázni. És szarik is az emberi jogokra. Ezért megy lopni, és ezért veri majd el a többi.

Mi itt ücsörgünk a viszonylagos jólétünkben és helyeslünk vagy szörnyülködünk, de ez egészen addig van így, míg non stop van mit a képünkbe tömni, és nem kell félnünk, hogy eladják a gyerekeinket szervdonornak a gazdag országokba. Egyszerűen az élethelyzet az, ami sokszor illegalizál vagy legalizál egy egy cselekedetet. Szeretnénk azt hinni hogy mi ülünk itt az erkölcsi trónon, és ez már a személyiségünk részévé vált. De nem. Az embert a környezete is meghatározza.

De nem kell messzire menni. A jogvédők szeretnek magasztos eszmékről beszélni, de aki ép az illegális bevándorló áradat útjában lakik, vagy éppen 100-adjára rabolják ki a Borsodi házát, az kicsit másképp fogja mindig gondolni.