Mit tehetnék, hogy ne legyek buta?

22 éves vagyok, mások is, és én is butának tartom önmagam.

Lényegében már 15 éves korom óta folyamatosan megkaptam.De nem csak úgy,hogy "te kis buta" hanem legtöbbször kibeszélésekből hallottam vissza, vagy teljes komolysággal mondták.

Természetesen nem véletlen, mert tényleg buta vagyok, van matek, és nyelvi felmentésem is, ezekből nem is érettségiztem. (ezt szinte senki sem tudja aki butának tart, hát ha még tudnák)

A matekot alapvetően szeretem, és gyorsan tudok fejben számolni, de leginkább természetes számokkal.A nagyobb számok sem jelentenek gondot, de mint tudjuk, a matek nem ebből áll, ezért lettem felmentve.

A nyelv pedig onnét ered,hogy mindig kinevettek, így egyáltalán nem merek megszólalni idegennyelven, de egyébként a 70%-át értem annak ami le van írva, és annak is amit mondanak.

Az érettségimben három négyes, és két hármas szerepel. (a történelem, és a magyar nyelv a négyes, valamint a földrajz)

Az angol felmentésemet bánom, mert szerintem egy kettesre megtudtam volna csinálni, de most már mindegy (csak az utolsó évben mentettem fel magam, így addig végig tanultam, és sosem buktam)

A magyar történelem a kedvencem, ez az egy amiben jobb vagyok az ÁTLAG embernél.

Viszonylag sokat is olvasok, de lényegében ennyi minden pozitívum amit a tudásomról eltudok mondani.

Mivel én is butának tartom magam, úgy védekezek,hogy keveset beszélek, a "hallgattál volna" elv szerint.Igaz, az bölcs, de lényegében azt jelenti.

A gondolkozásom lassú, de ha van időm gondolkozni, akkor egy okosabb ember eszén is túljárok (volt rá példa). Elsősorban biztosan ebből fakad,hogy butának gondolnak,tehát hogy lassan gondolkozom, de ettől függetlenül van igazságalapja, csak rosszul esik,hogy bármit teszek, meg se szólalok, de látják,hogy buta vagyok.

Az egyik munkatársamat kikezdték páran,mert mindig késett, vagy be sem jött, de a főnök kedvelte, így nem lett kirúgva, ám végül azért mert kikezdték felmondott, de előtte még közölte,hogy mennyire szar ez a hely, hogy kedve sem volt bejárni, mert itt mindenki egy sötét bunkó, itt vagyok én, aki annyira sötét,hogy az 1+1-et az ujjain sem tudná összeadni. (meg még egy másik munkatársamat nevezte meg konkrétan, neki is valami hasonlót mondott)

Nekem ebben két dolog fájt nagyon.

1. Sosem bántottam ezt az embert, sosem szóltam be neki, és nem mondtam róla rosszat.

2.Még kedveltem is, és szimpatikus volt, annak ellenére,hogy a legtöbben utálták.

(ja, és 2x 5-10 percet beszéltem vele amíg együtt dolgoztunk,ebből szűrte le a rólam alkotott képét)

De már régebben is két munkatársam butának nevezett, és az egyik még úgy is magyarázott mintha valami értelmi fogyatékossal beszélne.

Az előző munkahelyemen is volt ilyen, a középiskoláról meg már ne is beszéljünk.

Emiatt már kezd szó szerint depresszióm lenni, sokáig nem tartottam magam butának (okosnak sem) de annyira lenyomtak,hogy maximálisan elhiszem,hogy buta vagyok.Mondják,hogy pedig jó a helyesírásom is, meg hogy a szókincsemmel sincs gond, de ez annyira kevés.A papírok, és a való élet is azt mutatja,hogy nagyon is az vagyok.

Tényleg nem tudom mit tehetnék, hiába olvasok könyveket, hiába olvasok utána dolgoknak, és jegyzem meg azokat, nem változik semmi sem.

Iszonyatosan letud hozni az életről az egész, volt már,hogy az öngyilkosságon is elgondolkoztam emiatt, mert ha már buta vagyok, megtehetem.

(csak ehhez meg gyáva vagyok, úgyhogy bukott a történet)