Amikor azt mondják, hogy "Még neki áll feljebb", akkor mi áll feljebb neki?

"Bárdosi Vilmos: Magyar szólások, közmondások eredete - Frazeológiai etimológiai szótár (TINTA Könyvkiadó, 2015.) a következőt tartalmazza a Még neki áll feljebb! szólásmondásról:

Még neki áll feljebb! (szólásmondás)

Jelentése: felháborodás kifejezése indokolatlan szemrehányás, sértettség miatt: még ő méltatlankodik, ő hibáztat mást, holott ő a hibás.

Számos olyan szólás él nyelvünkben, amely az orr állására utalva fejezi ki azt, hogy valakinek valami tetszik-e vagy sem (pl. elfintorítja/fintorgatja az orrát). Aki megsértődik valamiért, arra azt szoktuk mondani, hogy felhúzza az orrát, aki pedig másokat lenéző módon viselkedik, így jellemezzük: fenn vagy magasan hordja az orrát. E szólások együttesen magyarázzák a Még neki áll feljebb mondásunkat. Ha a felháborodott, sértődött ember magatartását a felhúzza az orrát szólással lehet jellemezni, akkor arra a másik emberre, aki hibás létére még jobban haragszik, vagy még nagyobb sértődöttséget, fölényeskedést mutat másoknál, azt mondhatjuk, hogy még neki áll feljebb [az orra], azaz ő húzza feljebb az orrát. Nem tűnik valószínű eredetmagyarázatnak A farkas és a bárány című phaedrusi mesére való utalás, amely így magyarázza a szólás eredetét: ‘úgy tesz, mint az a farkas, amelyik feljebb állt a patak mellett, mégis a nála lentebb álló bárányt vádolta a víz felzavarásával’."

Én arra gyanakszom, hogy még neki áll feljebb a méltatlankodása, felháborodása. Ugyebár ezt akkor szokás mondani, amikor két személy vitatkozik valamin, vagy nem ért egyet valamiben, és úgy véljük, nekünk van igazunk, a másik esetleg hibázott is valamiben, de nem ismeri el, ő is a saját igazát bizonygatja bőszen. Ilyenkor mondjuk, hogy és még neki áll feljebb (és hozzátesszük gondolatban, pedig semmi oka nem is lenne).

Én sem tudom pontosan, de szerintem helytálló a gondolkodásom. Az ember egyszerűen önmagát is feljebb valónak képzeli egy csatározásban. Néha jogosan (de akkor sem szép dolog más felé képzelni, értékesebbnek gondolni magunkat), néha jogtalanul.