Hogyan szerezhetek magamnak önbizalmat?!

Az önbizalom az önismereten nyugszik. Ahogy haladsz az önismeretben, egyre jobb lesz az "önképed" egyre több lesz az önbizalom is benned. Ez egy nehéz korszak, amiben vagy, mindenkinek. A gúnyolók is ebben a nehéz korszakban vannak, és bután, felszínesen próbálják magukat túltenni, úgy akarnak "nagyobbnak " látszani, hogy másokat lenyomnak. Talán jobb lesz jövőre, a középiskolában ez a helyzet enyhül, a szorongósok is egy kicsit megnyugszanak. Merre tovább? Mi szeretnél lenni? És tedd fel magadnak a kérdést: Ki vagyok én? Erre mindenkinek magában kell meghallani a választ - nincs kívülről érkező jó válasz. Nagyon segítő, ha elolvasod Weöres Sándor A teljesség felé c. rövid prózai munkáját. (könyvtárból szerezd meg)

[link]

Fel a fejjel, túl leszel ezen a nehéz korszakon!

Most komolyan egy 8. osztályosnak ajánlod a "Ki vagyok én?" kérdést? :D A legtöbben életük végére sem jönnek rá.

Na fiú, mondok egy egyszerűbbet.

Először is fejben el kell döntened, hogy bátor vagy, állandóan le kell játszanod magadban ahogy odamész egy lányhoz vagy a fiúkhoz, és beszélgetsz vele/velük.. gondolom elképzelni csak el tudod.

Belül kezdődik a változás, aztán majd meglátszik kívül is.

A sok belső gyakorlás, elképzelés már adni fog egy adag önbizalmat, de tényleg NE CSAK BELEGONDOLJ az egészbe, hanem játszd is végig. Kérdezz vmit a képzeletbeli lánytól, és képzeld el a választ is! Aztán az újabb kérdést, újabb választ, de ezek legyenek konkrét kérdések, válaszok.

Másodszor képzeld el hogy felnéznek rád, tök bírnak, hogy abszolút laza vagy, és ezekhez is társíts konkrét helyszíneket, szituációkat, konkrét emberekkel!

Még egyszer mondom, ne csak belegondolj, hanem játszd le magadban a történéseket.

Hidd el, a nagyok is így csinálják a nagy dolgokkal! pl. élsportolók egy felkészülésnél.

Na hajrá! Csak tökösen!

És hogy az előzőhöz legyen erőd, nézd végig eddigi életed apró pillanatait. Ne csak a rosszakat, az könnyen megy, arra vagy beállva. Mindet! Mindenben te vagy a legrosszabb? Sohasem jöttél rá valamire előbb, mint a többi? Sose sikerült olyasmi, ami másnak mindig? Kizárt!

Keress ilyeneket. Ez segít elhinni, hogy nehéz, de nem lehetetlen. Kérj tanácsot. Ne osztálytársaktól, hanem akiben megbízol. Felnőttől.

Rossz korban hozakodol ezzel elő. A fiúk ebben a korban kamaszodnak. Mindenben rossznak érzik magukat. Nem elég magasak, túl magasak. Nem elég izmosak, bizonyságképp, hogy mégis, 100 kilót emelgetnek. Hogy lássák, mennyire tökösek, verekednek Pedig utálják. Fölényesek és gyalázkodók a lányokkal, mert kezdeni akarnak velük, de nem tudják hogy. A legjobban attól rettegnek, hogy felsülnek. Akkor inkább a halál. Aztán néhány év múlva ez már nem lesz akkora probléma.

Az önbizalom (mint neve is mutatja), nem egyéb, mint önmagunkban való hit. Hogy képesek vagyunk, hogy ha nem sikerül, újra meg tudjuk próbálni, mert nem dőlt össze a világ. Hisszük, hogy valamire mi is jók vagyunk. Ez mindig igaz, de vannak, akik nem hiszik el. Az önbizalomhiányosok.

"Ki vagyok én?" kérdést ...életük végére sem jönnek rá. "

- persze, mert ez a megismerés folyamatában törtnénik. Ebben a korban felmerül minden normális emberben és dolgozik rajta egész életében, egyre mélyebbre jutva a megismerésben. Ez van. Az önismeret az önbizalom talaja. Meg kell találni a kifejezési módot is ehhez, önmagában a megismerés mélabússá tesz. Írni, festeni, rajzolni, táncolni -valami kell. Kérdező: egy fontos átgondolandó: Én nem vagyok azonos a testemmel, a lelkemmel, a szellemmel - az én csak az énnel azonos.

"Ki vagyok én?" kérdést ...életük végére sem jönnek rá. "

- persze, mert ez a megismerés folyamatában törtnénik. "

Azért nem jönnek rá mert azonosulnak a személyiségükkel, amik csupán átvett gondolatok és neveltetés halmaza. Fel sem merül bennük hogy lehetnek ettől különállóak.

" önmagában a megismerés mélabússá tesz. "

A megismerés szabaddá tesz.

"Írni, festeni, rajzolni, táncolni -valami kell"

Kinek? Aki eljut a felismeréshez, az többé nem tesz semmit, de tanúja minden cselekvésnek.

"Ekkor, a megismerés kínjával és gőgjével együtt, rátört a magányosság, mert az ártalmatlanok, a vidáman tompult agyúak körében nem tűrték meg őt, azokat megzavarta a homlokán világító bélyeg. De mind jobban és jobban megédesedett benne a szó és a forma gyönyöre, mert amint mondani szokta (és már fel is jegyezte magának), a lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana..."

Thomas Mann /Tonio Kröger, részlet/

[link]