Milyen az élet? Mennyire kell nehéznek lennie? Miért van, hogy egyesek a külső nehézségeket is könnyedén élik meg, míg mások egy valódi nehézségek nélküli életben is halálra stresszelik magukat?

Valószínű hogy a társadalmi és szülői elvárásoknak akarsz megfelelni, nem pedig a magadénak. Ne törődj mások elvárásaival, mert akkor életed rabszolgaság. A rabszolgaság meg maga a pokol. Szerintem mindenki tapasztalta ugyanezt hogy mások akarták előírni neki hogy hogyan éljen, mit gondoljon, mit egyen, stb. Én is tapasztaltam ilyet eleget, de nem zavartatom magam miatta. Hanem úgy élek ahogy nekem tetszik. És akkor szabad és boldog vagyok, és az utóbbi kettőhöz a siker is vonzódik automatikusan.

Az emberek életük végső napjaiban szoktak rájönni arra és megbánni azt hogy mások elvárásainak engedelmeskedtek. De 90 évesen már késő.

Nemrég beszélgettünk ismerősökkel az ide kapcsolódó szado-mazo féle emberi tulajdonságról, például az emberek városi panelokban is szeretik irányítani például kutyájukat. Ül, fekszik, nem ugat, stb. mert ő azt mondja. De ki tudja hogy más élőlényeknek ez tetszik-e. Nem mindenkinek az biztos, mert neked sem és nekem se.

Mindenkinek más feladatai, tapasztalnivalója van az életben. Nem biztos, hogy neked azért könnyebb, mert az anyagi dolgokért kevesebbet kell tenned érte másnál.

Meg a könnyű és a nehéz is borzasztóan relatív, hiszen nem egyformák vagyunk, egyforma képességekkel és stressztűréssel.

Szerintem túl sokat adsz a külvilág elvárásaira, sokkal lazábban is élhetnél, és boldogabb lehetnél.