Emberi összetartásról milyen pozitív élményeitek vannak?

Annak kapcsán jutott eszembe a kérdés, hogy az utóbbi időben sokkal inkább széthúzást látok, mint összetartást.

A széthúzásról a legaktuálisabb a múlt heti franciaországi esemény, miután a vélemények igen csak kétfelé oszlottak a facebookon.

Nekem két igazán emlékezetes élményem van, ami összetartásról szólt:

Az egyik, amikor egyszer hirtelen egyik percről a másikra esett le nagyobb mennyiségű hó idő előtt. Nagyon sokan nem voltak rá felkészülve, és az emberek úgy korcsolyáztak nyári gumikkal az autókkal hazafelé. Látszólag káosz alakult ki, de valójában azt láttam, hogy milyen jól megőrizte mindenki a lélekjelenlétét, és hibátlanul segített mindenki mindenkinek. Jó volt látni, hogy bajban mennyire ösztönösen tudnak segíteni egymásnak.

A másik, ami már kicsit kellemesebb történet, amikor pár éve egy István a király előadáson voltam. A végén Nagy Feró egy szál magában elkezdte énekelni a Himnuszt, zenei aláfestés nélkül. Akkor felállt a tömeg, és fokozatosan elkezdtek bekapcsolódni az emberek az énekbe. Énekeltem én is, és közben körbenéztem és akkor lepődtem meg, hogy milyen sokan vagyunk. Akkor éreztem valami hatalmas szeretetet és összetartást, elsírtam magam, akkor éreztem valamilyen egységet az emberekkel. Ez az előadás egy várnál történt, és nem igazán volt megszervezve a ki-be menetel, a végén az autósok és a gyalogosok eltávozása, de mégis olyan rendezettnek éreztem, semmi káosz, semmi fennakadás. Kicsit mintha extázisba kerültek volna az emberek. Nyugodtságot éreztem.