Honnan tudhatom, hogy van zsidó vér bennem?

Előző válaszhoz: Mivel zsidónak lenni nem volt egy kellemes dolog keresztény közegben, az elmúlt évezred pogromjai során folyamatos volt a kikeresztelkedés, a névváltoztatás, a bujkálás, a faluról falura költözködés, a menekülés, a rokonok letagadása, majd a szülők titkolózása a gyerek előtt, annak túlélése reményében. A legjobb, ha a gyerek nem tudja, és akkor nem szólhatja el magát az iskolában. Sokan Hitler-fan "katolikusok" akkor tudták meg, hogy a nagyszülők valójában még zsidók voltak, mikor a hatóság a hivatalokban a felmenők papírjai között kotorászott. És néztek akkor nagyot. Ugyanis mindenkinek igazolni kellett tudni a keresztény származást. 1919-ig nyomozták vissza, kik keresztelkedtek ki utólagosan, akik ennél korábban tették, úgymond megúszták, hogy kiirtsák őket... Vajon ilyen körülmények között lehetséges-e, hogy valakik normálisan a saját kultúrájuk szerint neveljék fel a gyermeküket?

A kérdezőhöz: Adott egy vezetéknév, pl. dédnagymamáé, vagy nem tudom. Tudni kéne a falu nevét, ahol született, és kb. az évjáratot. Akkor le kéne utazni a megfelelő megye anyakönyvi hivatalába, és kikérni azokat a régi poros kódex méretű anyakönyveket. Majd kikeresni az illetőt. Ott lesznek mindenféle adatok róla, meg a szüleiről. Az alapján ki lehet keresni mindig az eggyel feljebbi ősök iratait is, ami már lehet, hogy másik évszázadban és másik megye (vagy ország) irattárában található... így lehet menni tovább szépen lassan lépcsőről lépcsőre. Mielőtt utazik az ember, érdemes utánakérdezni, sok minden már szkennelve van, vagy netre téve, lehet, hogy el is küldik neked a választ. Irattár-függő, nem vagyok képben, manapság mi az ábra. Lényeg, hogy az emberek neve mellett minden esetben fel van tüntetve a "kötelezően választható" vallása. (Az ateistáé is.) Lehet, hogy a dédnagypapa még r.kath., de az üknagypapa mellé már "izraelita" lesz beírva. Egy idő után elfogy az állami anyakönyvezés. Ha még régebbi időkbe akarsz visszamenni, akkor a katolikus egyház megkeresztelési feljegyzéseiben tudsz kutakodni. Azok fenn is vannak a neten, de tudni kell bekapcsolódni, mert csak a régiek lehetnek nyilvánosan. Tehát eleve tudnod kell, melyik ott a te ükapád, hogy el tudj indulni még korábbi időkbe. Persze nem 100%-hogy megtalálja az ember, amit keres. Van, amikor hiányzik egy-egy kitépett oldal, olvashatatlan vagy kifakult a kézírás, leégett az irattár a háborúban, van, hogy nem tudod a dédnagyanyád születési idejét, vagy 28-an születtek abban a hónapban "Nagy János" néven. És nem tudod melyik közülük a te ükapád. Ilyenkor nem tudsz továbbmenni, és a dolgok örök homályba vésznek.

Tulajdonságok?

Külső tulajdonságokkal nem tudsz mit kezdeni, az európai zsidóság pontosan olyan mértékben összekeveredett a helyiekkel, ahogy a keletről jött magyarság. Az is rég beleveszett már a közép-európai rasszok tengerébe. Tehát kinézetre bármilyen lehet. Mondjuk egy olyan igazi zsidó zsidót inkább olaszosabb-görögösebb-törökösebb külsővel képzelj el. De semmi több vagy más. Ezek a "kampós orrú kövér bankár" és hasonlók a náci uszító propaganda szüleményei voltak.

Gondolkodásmód alapján szembetűnőbb a helyzet. Olyan családoknál is, akik már nem tudják magukról. Pl. hiába titkolja el egy nagymama a miértet, azt azért továbbadja a leszármazottjainak, hogy mely politikusokat és eszméket gyűlöli rettenetesen. Aztán nem fog tudni őszinte érzésekkel karácsonyfázni és hasonlók. És ezek az érzések egy gyerekbe a miért nélkül is ugyanúgy továbbmennek. A másik, amiben egy zsidó származású család feltűnően kilóg a sorból, - ha tudja magáról, ha nem, - az a műveltséghez és az oktatáshoz való hozzáállás. Még a legszegényebb gombfelvarró is, lehet, hogy fűteni sincs mivel, de azt elvárja, hogy márpedig a fiából agysebész, a lányából matematikus, de legalább zongoraművész legyen. Ha ő ehhez éhen döglik is, a gyerek tanulni fog. És akkor "szerencsétlen" óvodás gyerek három nyelven olvas, oszt, szoroz, gyököt von. Mondaná az ember, mi az, csodagyerek? Ja, semmi, csak otthon zsidó nevelést kap. Míg a másik pontosan ugyanilyen anyagi hátterű átlag nem zsidó család tökéletesen meg van elégedve az otthoni "Mónika show"-val, és nem érdekli több. Szóval, érthetőbben fogalmazva bennük nagyon erősen ott van az a kényszer, hogy muszáj ötször annyit teljesíteni, küzdeni ugyanazért a megbecsülésért, eredményért, és gyakran a túlélésért. Minden évszázadban volt valami egrecíroztatás, hol nem mehettek be a városba, hol nem művelhettek földet, nem juthattak ennivalóhoz. Ha az új földesúr zsidógyűlölő volt, akkor mindent hátrahagyva újból menekülhettek két járással odébb, meg aztán rendszeresen jöttek a keresztes lovagok, és lenyakazgatták őket... Úgyhogy észnél kellett mindig lenniük, míg mások szépen elvoltak a karosszékben.

Vezetékneveket illetően általában a legegyszerűbb (kissé bugyuta) német nevek voltak a zsidóké. Ezeket gyakorlatilag kötelező jelleggel kijelölték nekik: Zöld, Piros, Kicsi, Nagy, Erdő, Mező... Válassz gyorsan, valamit be kell neked írjunk! A cifrább (viszont keményen hangzó, nehézkesebben kimondható) német vezetéknevek valóban svábokra utalnak. Pl: Ehrhardt, Gersäcker, Kornhäusel... De vigyázat, néha azért előfordul, hogy ez mégsem így van!