Utálok kimenni a lakásból, emberek közé menni, ezen hogyan lehet változtatni?
Most is nem sokára el kell mennem itthonról (egy irodaépületbe a bizonyítványomat elkérni) és rettegés van bennem vagy valami ilyesmi.
Ha nem egyedül megyek valahová akkor semmi, az égvilágon semmi ilyen problémám nincs, de általában (sőt mindig) egyedül kell elhagynom a lakást.
Próbáltam már okot találni, hogy miért utálok ennyire kimenni de nem találtam igazából. Azt hittem azért utálok kimenni mert csúnya a bőröm (sminkkel eltakarom) és bámulnak, de ha éppen jó a bőröm akkor is ugyanazt érzem (egyébként is hozzászoktam a furcsa nézésekhez amiket akkor kapok amikor csúnya a bőröm és különösebben nem érdekel már)
Nem is tudom elmagyarázni mit érzek amikor az utcán megyek , de mindig olyan gyorsan megyek, hogy szinte repülök azért, hogy vége legyen annak az érzésnek... zavarban vagyok ha szembejön velem valaki (naponta pár száz ember szembejön velem), mindig lefelé nézek de néha fel is kell nézni, nehogy nekimenjek valakinek. Amikor jövök haza / elmegyek valahova akkor IMÁDKOZOK, hogy ne találkozzak senkivel a lépcsőházban mert akkor köszönni kell. Azzal is problémám van, hogy nem tudom hogyan köszönjek. 18 éves vagyok, de ha "jónapot"-ot köszönök akkor úgy nézek ki mint egy hülyegyerek. Azt sem értem, hogy h nézek ki mert valaki gyereknek néz (pl. piacon amikor nagymamám citromot vett megkérdezte az eladó, hogy a kicsinek fáj a torka?...és a kicsi én voltam -.-) van olyan aki kezét csókolomot köszön nekem. Hát érdekes egy fejem van, valaki ennek néz, más annak. Már egy regényt írok :S ...szóval a köszönés is nagy probléma nekem.
De egyébként ok nélkül szorongást érzek.
Az ilyet esetleg már gyógyszerrel kell kezelni? Nekem olyan nem lenne jó, lehet még az is ártana a bőrömnek ... mindenesetre változást szeretnék :(
18/l
válasza:Nagyon nagyon komoly betegségnek kell lenni ahhoz, hogy valakinek objektíve (orvosilag) csúnya bőre legyen. Sokkalta könnyebb viszont az átlagostól kicsit eltérőt rettenetesnek hinni. Az előbbi eldöntése orvosi vizsgálattal könnyű, az utóbbi megváltoztatása rettenetesen nehéz, különösen egyedül.
A köszönési probléma az előbbi következménye. Az, hogy korodnál többnek, kevesebbnek néznek az illetők rossz megítélési képessége, vagy felületessége, netán (hibás) jópofizás. Mindegy, a fogadás (a te viszonyod ehhez) szintén a fentiek következménye. Ezek tehát külön nem kezelendők, mert következményt nem kezelünk, okot kezelünk.
Nem tudom mi az a szerencsétlen állapot, és itt nyilvánosan nem is mondd el. Sok mindent nem lehet tudni, ami befolyásoló lehet egy tanácsadáshoz. Meg talán ezt szakértő konkrét vizsgálattal könnyebben is teszi. De annyi biztos, a bőröddel kapcsolatos érzéseid nagyon régiek lehetnek, és igen erős komplexust, kisebbrendűségi érzést alakítottak ki nálad. Mindent és mindenki önmagadhoz viszonyítsz és mindig te kerülsz ki vesztesen. Ha ez valódi dolog (IGAZ) lenne, már régen kórházban, intenzív osztályon lennél. De nem vagy ott, tehát ezen összehasonlítások túlnyomó többsége hamis, csak a te fejedben létezik.
Egyedül kimenni azért nem mersz, mert egy újabb "megalázástól" tartasz. Társaságban a fizikai dolgokat (testedet) takarod, a megszólalást a kísérőre hagyod, így az a képzeted, nincs ami problémát okozzon. Ez perszenem igaz, mert létezel, ezt észreveszik és hozzád szólnak. Nem szépen, nem csúnyán, úgy, ahogy mindenkihez. Te pedig lebénulsz, mert biztosan lenéznek (nem!), biztosan nem tudsz majd megfelelően válaszolni (így már tényleg nem), és egyáltalán (majd találsz okot, ha nem is adtak).
Elgondolkodom, a szüleid mit tettek kis korodban? Nem vették észre, netán rá is játszottak? 18 év nagyon hosszú idő egy szülő szemszögéből. Látatlanba nem merek, nem szabad erre válaszolni. De neked kellene. Önmagad felé. Lehet, hogy beszélned is kellene róla velük. De mindenképpen keress pszichológust. A kisebbrendűségi érzésről nem fogsz leszokni soha. De olyan szintre leszoríthatod, ami boldog életet tesz lehetővé.
Ha itt a nyilvánossághoz mertél fordulni (gondolom kellő kétségbeeséssel), akkor ennél egyszerűbb utaknak is kell létezniük, amit meg tudsz találni.
Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Az első lépés a létező legnehezebb mindenben. Amikor úgy 17 éve megtetted, akkor is. És most is megtetted már! a második következik. Hajrá!
válasza:Ezek a problémák mindenkinél jelentkeznek, de SOKKAL enyhébben. Nálad ez már sajnos komoly betegség.
Pszichológus ezen tud segíteni, és szerintem te még nem vagy olyan súlyos, hogy gyógyszer is kelljen (pl. ki tudsz menni az utcára, ha nehezen is).
Mielőbb menj el, mert NEKED kell elmenni. Később ez csak még rosszabb lesz.
Úristen, ez egy nagyon érdekes válasz volt, köszönöm szépen. Sok helyen le van benne írva amire gondolok, de nem találtam rá szavakat. Pl. a "megalázás" szó, tényleg félek, hogy kellemetlen helyzetbe kerülök, "nem tudok megszólalni" meg ilyesmi. Ezeket az érzéseket szoktam tompítani a "mit számít", "miért érdekel ennyire" kérdésekkel :D
Ez a problémám biztosan azért van mert 6 éven át csúfoltak általános iskolában, de azóta tízszer annyian mondtak rám olyan különleges dolgokat, hogy "gyönyörű, egzotikus stb" arcom van és még olyanokat amit más nem valószínű hogy megkap én meg ilyen szerencsés vagyok... de úgy érzem, hogy örökre tönkretette az életem az a 6 év.
A bőröm néha súlyosabb (pattanásokat kikapartam, heges, túlérzékeny bőröm lett) néha valószínűleg beképzelem (már mondták is)
....Igen, pontosan azért szeretek mással elmenni valahova, mert akkor takarásban vagyok, más megszólal helyettem, bár én is megszólalok mert úgy igazságos, biztos a másik is ideges valamilyen szinten. Ez is passzol.
Szüleimre semmiben nem érdemes számítani, elmondani nekik valamit stb.
2.válaszoló:
Hát igen, rájöttem, hogy másnál is ez van, de nem ennyire súlyosan. Más is utál irodaépületbe menni (amit fent írtam), de én 3. napja halasztgatom és megint nem bírok elmenni (1-től 5-ig lehet menni és halasztgatom megint)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!