Mikor lesznek az emberek olyan boldogok, mint pl a 60-as 70-es években?

Mamának három műszak a száz éves gépekkel dolgozó textilkócerájban, papa a temetőben (szívbeteg volt), nagyi öreg és szenilis, nyugdija nincs, én meg tanulok munka mellett és sokat koplalok. De tanulhatok, a boltban van minden élelem (nem Románia), lehet kirándulni külföldre, lehet kirándulni belföldön olcsón, lehet SZOT üdülőben olcsón nyaralni. A brossúra szövegre nem kell odafigyelni, a többi elviselhető. Ez volt a legvidámabb barakk.

Munkahellyel május elsején felvonulás, vörös vándorzászló, szocialista brigádnapló: hetente kétszer olcsó szinházjegy, a kor legjobb szinészeit láthattuk (munka után fodrász, kozmetika, utána irány a szinház, a mozi), a kultúrban ingyen szakkörök (művészet), ingyen könyvtár. Aránylag olcsó utazás Budapesten is.

honnan veszed, hogy akkor olyan hűde jó volt? a nagyapám beosztott volt a saját egykori gazdaságukban ("téesz") dolgoztak folyton, hogy megéljenek. apám nem mehetett továbbtanulni, mert "osztályidegen" volt (igen ez is a hatvanas évek!). anyunak a dédipapám mesélte el, milyen az a banán, és anyu nem tudta elképzelni! és nem hitte el, hogy a dédipapa a háború előtt evett olyat, annyit, amennyit akart...anyám mikor iskolába ment mindennap elment a műhely előtt, ami a családé volt, és ezt ő nem tudta, akkor tudta meg, mikor kárpótolták...mert nem szabadott róla beszélni...soroljam még? akkor azok a tetvesek voltak hatalmon, akik kifosztották a családomat. egy részét visszakaptuk. nem, nem éltem volna akkor, és nem értem, hogy lehet ezt a rablóbanda-uralmat boldog időszaknak nevezni...

23.41-es vagyok: egészségre ártalmas munka már 14 évesen, legalább megfizették. De ha beteg lettél, akkor fütyültek rád, kirúgtak, 65% rokkant vagy, se pénzed, se ennivalód, se munkád. Ha mégis valami munkát vállalsz, akkor kirúg a leszázalékoló bizottság. 26 évesen senki vagy, mert olyan, hogy foglalkozási betegség nincs a szocializmusban! Nincs a fenét, kezdheted előlről az életedet. Akkor is csak a káderek és a hülye kölykeik voltak boldogok. Ez utóbbiak a mai nagyvezérek.

Nagyapám nem nagyon volt hajlandó ütemre tapsolni... ott is volt az ágya mellett minden este a bőrönd, ha jön a fekete autó, akkor ki tudjon futni a hátsó ajtón. A házukat le akarták bontatni, mert "fegyvereket rejtegettek benne az ellenségnek". Ja persze sose lehetett igazgató, mert nem volt párttag és meg ne feledkezzünk az kötelezően befizetett önkéntes pénzekről, amivel támogatni kellett a kommunizmust.

Aztán voltak a gyárban az önkéntes felajánlások: munkaverseny (túlóra pénz nélkül, szabad szombaton is bementünk ilyen-olyan lenini műszakra), sorolhatnám. Ellenség gyereke nem mehetett még gimibe se, egyetemre végképp nem. Volt, akinek már 14 évesen a szövőgyárat ajánlották, hogy ott menjen tönkre, mert az apja 56-os hős volt, akit kivégeztek. Nem volt jó élet, nehogy azt higgyétek.