Szerinted hogy viselkednének az emberek, ha holnaptól mindenkiből kettő lenne? Könyv íráshoz kérnék segítséget?

Szerintem most is mindenkiből kettő van, mindenben meg egyeznek (külső,belső.emlékek....)

Belőled is kettő van ! Mind a kettő te vagy ,mindenben megegyezel (külső,belső.emlékek...)

Az egyik te , az vagy amit gondolsz a másik te, meg az amit cselekszel.

Másképpen fogalmazva, vagy te és van a másik amit mutatsz.

Talán így érthetőbb, hogy mit szeretnék mondani : Van az őszinte éned, azaz maga az igaz éned és a színház vagy ha úgy tetszik a megjátszott,kifelé mutatott éned.

Az egyik énedet csak te ismered és ismerheted, a másikat meg a környezeted ismeri, az alapján amit mutatsz,cselekszel,teszel,mondasz.

Szerintem.

47 éves Férfi.

Azt hittem, tini vagy.

Mit csinálnék én? Valamilyen módon kideríteném, hogy miért történt mindez, és hogy melyik vagyok igazából én, a másikat pedig megölném. Nem durván, elaltatnám.

De nem értem, hogy képzeled el az egészet. Mondjuk az egyik én Berlinben él, a másik Londonban, és mindkettőnek a szemével látom az életet? Mert az egyiknek másnak kell lennie. Vagy olyan, mint a Közös többszörösben, hogy a klónozás pillanatáig egyek vagyunk, aztán onnantól külön?

Mondjuk én az ikreket is mindig sajnáltam kicsit, mindig olyan érzésem volt, hogy senki nem tekinti őket különálló embernek. Olyan, mintha lenne egy eredeti példányod, amiből csak egy van, vagy két másolatod, amiből egyik sem eredeti.

Nekem nem tetszene.

27/L

Szerintem nagyon érdekes elképzelés, amit sokféleképpen lehet megvalósítani. A végleges formától függően persze egyáltalán nem mindegy, milyen alapon nyugszik ez az egész, hogyan történne, hogyan is kell ezt elképzelni. Ha véleményeket vársz, ennél több támpontot adj meg.

Mi történne? Egyik nap hirtelen arra ébrednék, hogy mellettem fekszik egy másolat belőlem? Az előttem szóló gondolataihoz én is kapcsolódnék, miszerint mindkettő szemével látnám a dolgokat? Vagy olyan lenne, mint egy ikertestvér, aki csak úgy létezik, és éli a saját kis életét?

Nem is csak gazdaságilag látnám összeomlani a világot ebben a formában, sokkal inkább társadalmilag. Teszem azt, van egy barátod, akiből kettő van. Mi alapján teszel köztük különbséget? Honnan tudod, hogy egyik nap az egyikkel, másnap a másikkal találkozol? Ilyesmiből eredő probléma még ikreknél is előfordul, nem kell ehhez semmi rendkívüli, világfelborító változás. Gondolj bele, micsoda táptalajt szolgáltatna ez a bűnözés minden formájának, ha még ujjlenyomat alapján sem lehet megkülönböztetni két illetőt.

Speciel nem tudnám elképzelni, milyen lenne ilyen világban élni. De az biztos, hogy a társadalom ilyen formában nem tudna sokáig létezni, mint egység.

Ami engem illet, én nem tudnék együttélni egy klónommal, vagy hosszútávon elviselni. Hol az egyéniség, a személyiség? Lehetséges, hogy lennének napok, amikor ellennénk, de javarészt csak a hátrányos oldalát látnám. Az előzővel egyetértve, valószínűleg én is megölném. Nem lenne értelme így élni.

21/L

Nekem elég borzasztónak tünik az ötlet.

Nem megszokott, átlagos valaki vagyok, és sokszor így is problémáim vannak magammal, nehéz elviselni a hangulathullámzásaimat.

A környezetemnek így sincs egyszerü dolga, ha ketten lennék, az még több konfliktushoz vezetne.

58/N

Olyan nem lehetséges, hogy mindenkiböl vagy legalább is a többségböl kettö legyen, ezért elég értelmetlen a témafelvetésed.

Ami kicsit életszerübb, ha valakinek esetleg elökerül egy egypetéjü ikerpárja felnött korban, de ennek feltétele lenne, hoyg csecsemökorban legyenek örökbefogadva úgy, hogy egyik sem tud a másikról, söt az örökbefogadó szülök (illetve semmilyen ismerös) se lennének ezzel tisztában.

De egy könyvben is max 2 ikerpár realisztikus, ennél több esetén csak eröltetet, idegesítö lehetne a cselekménye.