Miről szól ez a vers?

Závada Péter

Amíg alszom

Mert adva vagy, akár az érthetetlen

életigenlés, a vér zaklatott

rohamai a púpos kéz-erekben,

mint fényes és beszédes ablakok

üvegén a szájról felszálló pára,

mint egy berögzült mozdulat fölött

az eszmélet rideg realitása,

jóllehet már közvetve sincs közöd

időhöz, térhez - mégis felsorollak,

s más neveket: élő szerettekét,

helyeit, színeit gyerekkoromnak,

dédapám májfoltos, ernyedt kezét,

de ólmos szemhéjaim leragadnak:

nehéz redőnyei egy kirakatnak.