Rendben van ez így? Általános emberi tulajdonság vagy ez már abnormális?

17 éves lány vagyok, a barátnöm ugyanennyi. Az utóbbi idöben inkább már csak osztálytársamnak nevezném.. Teljesen megváltozott. mióta barátja van nagyon nagyképü is lett, ezt még az is észrevette aki nem ismeri (suli folyosóján levö emberek.. hallottam amikor mondják..) pedig nincs mire.. mindenkit leszol, pedig elöbb mindenki nézez meg magát,senki nem tökéletes... ugyebár..

nah szóval. a lényeg:

ha elpanaszolom neki hogy fáj a hátam (gerincmütét után vagyok, pedig már 1 éve eltelik lassan de egyre roszabb..) akkor ö rávágja hogy neki mi fáj.. felsorol egy csomo dolgot.de komolyan. és mindig ez van! nagyon fura. vagy én vagyok a stresszes?

Meg ma is.. elpanaszoltam hogy egyre roszabb a kapcsolatom a barátommal ( tudja jol hogy szenvedek mert szeretem a barátom, de mégse jó valami.) erre hm ez érdekes nah megyek szerelmemmel sétálni.. aztán kiirja msn-re hogy imádlak szerelemem (kb azonnal miután beszéltünk.) olyan fura. Szóljatok le ha én vagyok a feszült vagy nem tudom.. de észre szoktam magam venni, de ez már számomra érthetetlen..

egy kis együttérzést tanusithatna..

másrészt, mint barátnö, csak én vagyok neki.