Pozitív vagy negatív tulajdonság, ha valaki "nonkonformista"?

ez nem tulajdonság, vagyis nem a személyiségtémába tartozó dolog...ez egy nézet, ez egy hitrendszer, ami kissé csökönyös lehet, viszont iszonyatosan relatív...szóval ahogyan korábban már írta valaki attól függ, milyen rendhez nem alkalmazkodik...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

Mint minden emberi tulajdonság, nem lehet egyértelműen negatív vagy pozitív. Mert ha valakiben van erőszakra hajlam az negatív? És ha ez csak annyiban derül ki, hogy megvédi a szeretteit, a családját a veszélyektől? Vagy ha valaki lelkiismeretes az mindig pozitív? És amikor ezt mások kihasználják és befolyásolják?

Minden emberi tulajdonságnál a tulajdonságok aránya, a tulajdonságok érvényre jutását erősítő és gátló tényezők ARÁNYA alapján lehet egy tulajdonságot negatívnak vagy pozitívnak besorolni.

A végletesen nonkonformista negatív, ha emiatt a társadalom perifériájára szorul. Ha valakiből ez viszont teljesen hiányzik az is negatív, mart akkor behódol a hatalmi, társadalmi elvárások előtt, egyéniségét, kreativitását elnyomja.

Meg kell találni a középutat, akkor válik pozitívvá.

Egy fontos dologra nem árt felhívni a figyelmet. Abból, hogy ki milyen életet él, nem lehet következtetni rá, hogy konformista-e vagy sem. Egy kisember, akinek természetes, hogy dolgozik, házasodik, gyereket nevel, nem konformista, mert úgy él, ahogy szeretne. Ellenben egy meleg, aki minden jellegzetes meleg viselkedést felvesz, meleg elvárást teljesít, meleg divatot követ, meleg szabályt betart, akár beszéd- és viselkedési stílust is, mert ez az elfogadott a meleg közösségben, az egy totál konformista ember, még ha azt is képzeli, hogy ő a többségi társadalom ellen lázadó kívülálló. A homokosok jelentős részére egyébként igaz ez.

Konformista ember az, aki azért barátkozik, hogy elfogadják, nem azért, mert barátkozni akar. Aki azért él párkapcsolatban, mert ez az elfogadott, nem azért, mert szeret így élni. Aki azért jár piálni, bulizni, mert ez az elvárás, nem azért, mert szeret piálni, bulizni. Aki azért nem olvas képregényt, mert fél, hogy gyerekesnek fogják tartani, nem azért, mert nem szereti a képregényeket. A konformista ember hozzáigazítja magát egy adott kor adott társadalmának elvárásaihoz. Félelemből, és hogy elfogadják, eldobja a saját személyiségét, gyakran olyan szinten, hogy már azt sem tudja kicsoda, és totál üres az élete. Ez egyértelműen negatív dolog.

Egyébként bármilyen durván hangzik is, egy vezérelvű rendszerben még megérti az ember a konformizmust, talán még van valami félelmetes szépsége is a dolognak, amikor tömegek mozognak együtt, de egy egyébként szabad társadalomban, ahol nincs a politika részéről nyomás vagy felemelő érzés, ami konformizmusra sarkallna, ott végtelenül kiábrándító, hogy rengetegen mégis ezt választják.