1997. óta február 14. az epilepsziások világnapja, ezt miért nem említik meg ilyenkor?

Igazából nem érdekel sem az epilepszia, sem a velöntájn déj...

Előzővel egy húron én is. A gumicsizma is fos kényelmetlen ganaj, mégsincs még világnapja se, nemhogy önkéntes ombudsmanok arra, hogy emlékeztessenek legalább arra, hogy mi a teendő, mikor feltöri az estére már igen öklendésre késztető kicsi lábadat. És még mindig jobb, mint kínai cipőben lapátolni a trágyát, főleg fagypont-közeli sáros időben... Példálózhatunk pro és kontra, úgyis nekem van igazam: nem kell felkészülnünk arra, hogy ránk borul egy fa, vagy hogy sajnos nem tudunk segíteni egy epilepsziáson, aki képzettebb segítő nélkül akar lófrálni erre alapvetően alkalmatlan állapotban. Nem vagyok felelős azért, mert a Mekkmester-énem nem tartalmazza az epilepsziások megmentését se, sok millió más mesterség mellett. A bűntudatot kelteni akaró, manipulatív, önkéntes idióták elégetésének ünnepén viszont talán már morzsolnék egy könnycseppet a szebb világért.

Minden nap már valaminek a napja. Sőt, vannak napok, amik már több mindennek is.

Őszintén leszarom.

Tulajdonképpen mind tudjuk, hogy ha áthelyeznék az Iggy Pop emlékünnepre, nagyon beindulna a bót.

Igazad van, legalább megemlíthették volna a médiában. Nem mondom, hogy csapjanak nagy hírverést vagy ilyesmi, de említsék meg, mert pl. én sem tudtam eddig. Van olyan fontos, mint a sok bulvár-szemét. És nem árt, ha egy évben egyszer pár mondat erejéig összefoglalják, hogy milyen betegség ez, mit kell tenni, ha valaki mellettünk rohamot kap...stb.