Mit szóltok ahhoz, hogy sem színek, sem hangok, sem illatok, sem formák nem léteznek az elménken kívül?

Szerintem itt két dolog van. Egyrészt a felsorolt dolgok léteznek a világban, másrészt ezek valamilyen más fogalmakká válnak az elménkben. Tehát a kérdés az is lehetne, hogy az agyunkban kialakult szín, hang, stb. érzet milyen módon kapcsolódik a valósághoz.

Szóval a felsorolt fogalmak léteznek az elménken kívül, de nem azonosak azokkal a fogalmakkal, amit mi megélünk, ami tudatosul bennünk. Másként fogalmazva, mintha egy másik világban léteznénk, ami a valóság egyfajta lenyomata, szubjektív változata.

Ezért vagyok azon az állásponton, kedves kérdező, hogy kvázi "két világ" létezik. Az egyik az objektív, ténylegesen létező, minket körülvevő világ, amelyben különböző mozgások, rezgések történnek, amelyek során az objektív világot felépítő elemek kommunikálnak egymással, hatnak és visszahatnak egymásra (kölcsönhatások), információt osztanak meg egymással, adnak át egymásnak.

Valamint ennek egy kisebb része is létezik, a szubjektív világ, amely az objektív világnak azon része, amelyet mi, mint egyének érzékelni vagyunk képesek az érzékszerveinkkel a nekünk helyet adó objektív világból.

Valóban igaz, hogy az illatok, amelyeket a légkörben terjedő, és orrunkba eljutó különböző molekulák váltanak ki, ahogyan a szaglómirigyeinkkel ütköznek, azokban kémiai reakciót váltanak ki, azt mi illatként érzékeljük. A hangok, ahogyan a légkör gázrészecskéi egymással ütköznek, megrezegtetik dobhártyánkat, azáltal fizikai ingadozásokat váltanak ki annak szerkezetében, feszültségében, azt mi hangként azonosítjuk. A fény különböző frekvenciájú rezgései különböző nagyságú energiacsomagokat adnak át a szemünkben lévő érzékelő receptoroknak, amelyek ezekre kémiai változásokkal reagálnak, ezzel pedig átalakítóként és erősítőként elektromos impulzusokat küldenek agyunkba. Az ujjaink tele vannak nyomásérzékelőkkel, amelyek különböző mértékű nyomásszintekre különböző mértékben reagálnak, így agyunk egy számunkra valóságosnak tűnő képet tud kialakítani azon tárgyak felületéről, amelyeket megtapintunk.

Agyunk gyakorlatilag nem más, mint egy nagyon jól kalibrált információfeldolgozó egység, amely lefordítja az őt érő rezgések, ingerek, információk özönét egy sajátos világkép formájába, hogy a vele szorosan összekapcsolt testünket lavírozni tudja ebben az irdatlan anyag- és információtengerben. Ezeket a különböző jellegű információkat érzékeljük, azonosítjuk mi színek, szagok, hangok és egyebek formájában, hogy a túl erős, a testünkre nézve romboló, pusztító hatású behatásokat el tudjuk kerülni.

"De ha nem léteznék én, akinek az elektronjait a másik tárgy elektronjai taszítják, és én, akinek a receptorai érzékelik a nyomásnövekedést, és én, akinek az idegrendszere létrehozza az elmémben az érzetet, vagyis röviden ha nem lennék én, aki kölcsönhat és feldolgoz, akkor nem lennének alakok sem."

Alakok lennének, csak nem lenne aki képet rendeljen hozzá. Egy sziklának akkor is szögletes struktúrája lenne az atomok egymáshoz kapcsolódásának folyományaként, a Föld akkor is gömbölyű (tudom, geoid) lenne jó közelítéssel, csak nem lenne aki szögletesnek vagy gömbölyűnek titulálja ezeket a formákat.

"Más szemével nem láthatsz, ezért nem tudhatod, ő hogyan látja ugyanazt a pirosat, de biztos nem ugyanúgy, mint te, mert mások a szemében a receptorok, más az idegrendszere, ami feldolgozza."

A receptorok kvázi ugyanazok, mert mindenkinek a szemében lévő receptorokat ugyanazok a molekulák építik fel, következésképp ugyanazok a kémiai folyamatok játszódnak le, ha az általunk pirosnak látott hullámhossz-tartományba eső elektromágneses hullámok ütköznek beléjük. Ez evolúciós hozadék, ez még valószínűleg mindenkinél ugyanaz a folyamat, mert ugyanazok a molekulák reagálnak mindenki szemében a fény adott hullámhosszára (kivéve az extrémebb eseteket, pl. színvakok).

Az, hogy kinek milyen érzetet keltenek az agyában ezek a kémiai változások okozta elektromos impulzusok, ki hogyan és milyen mértékben dolgozza fel ezeket az impulzusokat, az viszont már valóban eltérő lehet. De innentől kezdődik az objektív világon belüli, mi kis személyre szabott szubjektív világunk :)

Kérdezőnek:

- Mivel ezeket a dolgokat mindenki ugyan úgy éli meg ez azt jelenti, hogy az ezt feldolgozó egység megoldóképlete ugyan az. Így értelmetlen aról beszélni, mi van ha nincs is "kanál", mert mindenki ugyan úgy érzékeli ezeket, még akkor is, ha valójában nem is léteznek úgy ahogy mi azt elképzeljük.

Egyébként a formák vagy anyag nemlétének elképzelése néhány embernek gondot okozott, ezen szeretnék segíteni: Valójában nem is létezik szilárd anyag. A tapintás nem más, mint a kezedben és a megérintett tárgyban lévő elektronok közti taszítóerő. Továbbá az atommag és az elektron közt óriási távolság van amit légüres tér tölt ki. Ha kivehetnénk ezen üres térrészt az atomokból, az ember nem lenne több mint egy porszem.

"Egy szemléltető példa: milyen a színe a mikrohullámú sugárzásnak? Semmilyen, mert nincs olyan receptorod, ami érzékeny rá, és nincs az idegrendszeredben kialakult struktúra, amely megfelelő érzetet kelt. A mikrohullámú sugárzás létezik, lényegileg ugyanaz, mint a látható fény, de mivel nem vagy alkalmas a látására, ezért nem alakul ki az érzet, nincs szín. És ez csak miattad van. Nem a mikrohullám "hibája", hogy szín nélkül született, hanem a tiéd, mert te nem tudsz érzetet rendelni hozzá. "

- Ezzel meg is válaszoltad az Istenlétet, mármint azt miért nem láthatjuk őt. Érdekes látni, hogy míg a saját elképzelésed magyarázataként ezt érvként elfogadod, addig Istenérvként már nem. Igaz, hogy most ez nem vetődött fel, de többször vitáztunk már erről.

"Más szemével nem láthatsz, ezért nem tudhatod, ő hogyan látja ugyanazt a pirosat, de biztos nem ugyanúgy, mint te, mert mások a szemében a receptorok, más az idegrendszere, ami feldolgozza."

- Ez így nem igaz, mert egy számítógépnek és a hozzákapcsolt kamerának nincsenek receptorai, viszont minden piros színt pirosnak fog érzékelni. Tehát nem igaz az az elképzelés, hogy valakinek a kék szín a piros, valakinek a zöld, csak a nevüket cserélték fel.

" Bár Istenre is igaz lenne ugyanez... "

- A készülék hiánya nem igazolja a vizsgálat tárgyának hiányát.

"Nem azt tanuljuk, mi a piros valójában, hanem azt tanuljuk be pirosnak, amit akkor mutatnak nekünk, amikor tanuljuk."

- Ez egy kifordított logika aminek nem sok haszna van. Hasonlóan ahhoz, hogy a virág nem azért nő, mert esik az eső, hanem azért esik az eső, hogy nőjön. Ha így is lenne, az mit változtat a lényegen? Szerintem semmit.