Értelmiség? Már régóta gondolkodom a témán, és szeretnélek Titeket is megkérdezni, mit gondoltok erről.

Ahogy én értem te a jellemről beszélsz, ami nem szerep.

A kultúrából neveléssel tudják felvenni az emberek, hogy aztán hordozzák is.

Viszont a környezet jó ideje inkább oktat és nem nevel..ebből nem lesznek jól neveltek.

Aki nem vette fel a jellemet, az nem is tudja továbbadni...stb..stb..

Gondolhatod konkrétan is, általánosan is.

Az emberek saját környezetéből következik az igényessége és a jelleme is, .. és nem egy elvből, miszerint "valamilyennek kellene lenniük az embereknek".

Ez a megfogalmazás egy igény, egy elvárás.

Viszont elvárásból sem következik a jellem.

Ez sem pótolja a nevelést.

..és igen vagy már ott tartunk, hogy igény sincs, vagy még ott, hogy igény ugyan lenne, de hiányzik a tudás, hogy hogyan lehet hozzáférni a neveléshez? (akár önneveléshez)

(Itt is volt már olyan kérdés, hogy hogyan szoktathatná le magát valaki a csúnya beszédről? )

Tudod mi tii a baj?Az h ezek az egyetemek már úgy fel vannak hígúlva h már a hülyéket is felveszik.

Fábry Sándort idézve"Ezek diplomagyárak"

Én párom is az és hogy mondjam akikkel találkoztam talán 10:3az arány.Mármint 3az aki tényleg ntelligens értelmes.A többi ilyen kis hülye majom újgazdag gyerek aki csak úgy teng leng ott és talán 8év alatt el is végzi.

Az "értelmiségi" szónak 3 jelentése van, 2 leíró/objektív és 1 normatív/szbjektív.

(I./1) Akinek diplomája van.

(I./2) Aki jövedelmét nem fizikai munkával szerzi.

(II.) Aki az átlagosnál értelmesebb, műveltebb és képes az önálló szellemi teljesítményre, szellemi alkotások létrehozására.

(I/1) nem jogosít fel semmire, attól, hogy valakinek van valamiből egy diplomája, nem biztos, hogy máshoz is ért. Ma különösen divat, hogy az ember kettesekkel túléli a vizsgákat, lesz egy diplomája, miközben hótt hülye marad mindenhez. (I/2) szintén nem jelent se műveltséget, se értelmességet, egyrészt mert még az is lehet szakbarbár, aki fejlett, bonyolult munkát végez, másrészt meg azért, mert a szellemi munka alá nemcsak az atomtudósok munkája tartozik, hanem a legprimitívebb adminisztratív munkák is. Végül (II) ritka, de mindig is ritka volt, mert relatív. Attól függ, hogy hova teszed a lécet. Ha alacsonyra, akkor mindenki értelmiségi, ha elég magasra, akkor senki.

"A kérdésem inkább az lenne, szerintetek mi a szerepe az értelmiségnek, nem ők lennének a kultúra elsődleges hordozói és továbbadói?"

A legkevésbé sem. A kultúra mindenkié, mindenki hordoz belőle egy darabot, mindenki átadja, mindenki továbbépíti.

"De sportot űzni az igénytelenségből?! Vagy nekik tényleg nincs igényük csak ponyvára?"

A legtöbb egyetemista tapló szakbarbár. Nem értelmiségiek a szó II. értelmében, de ki az? Nehezebb megmondani, hogy honnantól az valaki.

"Ha könyvekről volt szó, szinte csak ponyvát említettek, és ha filmekről, akkor harmadosztályúakat."

Sose volt ez másképp.

A legtöbb ember sose olvasott, ma se olvas. Egy kisebbség olvas, de annak nagy része is csak koéljut meg heripottert. Jó könyveket egy stabil kisebbség olvas, az emberek 2-5%-a. Nagyjából minden évszázadban, minden kontinensen.

Ugyanígy, az emberek egy stabil kisebbsége hallgat jó zenét, egy stabil kisebbsége süt-főz profi módra és eszik profi módra, és egy stabil kisebbsége öltözködik jól. Persze nyilván ezek a kisebbségek nagyobbak, mint a jó könyveket olvasók tábora, de akkor sem a többségre igaz. A többség nem olvas, tűrhetően eszik, gagyi zenét hallgat és elviselhetően öltözködik, valamint közepesen sekélyesek az emberi kapcsolatai és közepesen frusztrált szexuálisan.

Ez azért van, mert senki sem lehet mindenben jó. Nem egyformán fontos minden az embernek.

Én pl. jó könyveket olvasok (egy irodalomkritikus is elégedett lehetne velem), jó zenéket hallgatok, de gagyikat is. Az öltözködésem átlagos, és minden szаrt megeszem, ami tápláló és nem mérgező (csak elmúljon az éhség). Meg sem tudom különböztetni egymástól az ételeket, nem tudom a nevüket. Kb. ugyanígy állok a ruhákkal, nem érdekelnek, nem érek rá törődni velük. Ha mindenben igényes akarnék lenni, nem lenne időm dolgozni vagy aludni, mert egész nap a ruhatáramon vagy az ebédem összeállításán kellene gondolkodnom. Mások meg az életük más területét tartják rendben és az olvasást vagy a zenét hanyagolják.