Ha az utcán láttok egy olyan embert, aki láthatóan rosszul van odamentek hozzá megkérdezni hogy segíthettek e neki valamit?

Nem. Kiskoromban két vagy három alkalommal próbáltam segíteni ilyen embereknek és mindig elzavartak. Persze valószínűleg véletlen volt, csak hát na.

A másik, hogy mára annyira rossz a szemem, hogy az embereket az utcán szinte csak foltokként érzékelem, így nem is tudom megállapítani, hogy valaki rosszul van-e.

Sajnos kétélű a dolog. Hallottam, hogy kapualjakban nők rosszullévőnek tettetik magukat, majd a gyanútlanul odahajoló embert berántják a folyosóra, és odabent a társai kirabolják.

Ezek miatt a férgek miatt nagyon sokan a tényleg rosszul levőkhöz sem mernek odamenni. Persze akin látszik, hogy nem szimulál, azon én is igyekszem a magam szűkös határain belül segíteni.

Én segítek ha tudok, volt h biciklivel elesett embert hoztam le a forgalmas úttestről, lehet részeg volt nem tudom, de nem hagytam ott. Mások nem foglalkoztak vele.

Nekem klaszter fejfájásom van, és kb hasonló elbánásban szoktam részesülni mint a kérdező, még orvosi rendelőben is.

Jó h nem vernek agyon h "mit nyög meg kábuldozik itt".

Lehet ez azért van mert 27 éves vagyok, csak akkor szoktak segíteni az emberek másokon ha az kb nyugdíjasnak látszik.

Én is igyekszem segíteni, átadni a helyzet, stb.

Vicces volt, mert egyszer nagyon kibicsaklott a bokám. Annyira, hogy mikor történt, összeestem az utcán, persze a másik térdemet meg úgy bevertem, hogy abból szó szerint ömlött a vér... A lényeg, hogy szép kis baleset volt, egyik lábam a bokám miatt nem működött, a másik meg a térdem miatt.

Az ezt követő napon kénytelen voltam munka-ügyben tömegközlekedéssel a városban viszonylag sokat mászkálni. Mondanom sem kell, hogy bicegni is alig tudtam.

Ebből az okból, mikor végre sikerült felmászni a buszra, természetesen az első szabad helyre le is dobtam magam. Aztán jöttek az idősebbek... (nem 80 éves, menni alig tudó emberekre kell gondolni, hanem olyan 60 év körüli, teljesen egészséges - legalább ránézésre - csak épp ősz hajú emberekre.)

Szinte az összes bántó megjegyzéseket tett rám, hogy én milyen jogon ülök, és nem adom nekik át a helyemet? Próbáltam mondani nekik, hogy nagyon fájnak a lábaim, előtte nap elestem, tényleg nem tudok menni/állni rendesen. Erre közölték, ha beteg vagyok, maradjak otthon, nekik viszont JÁR, hogy leüljenek. Erre mit lehetett mondani? Átadtam a helyet, és próbáltam kímélni a lábamat állva, ami egy buszon nem igazán lehetséges, úgyhogy a térdemen lévő seb felszakadt, és ismételten átvérezte a nadrágomat. Erre persze csak cuppogott meg szörnyülködött mindenki, hiszen mégis csak felháborító, hogy szegényeknek vért kell látniuk, mikor az olyan undorító...