Szerintetek kezdésnek nagyon béna ez a vers?

Kezdések semmi sem béna. Ha az lenne a kérdés, hogy egy élet főművének, egy költői életpálya megkoronázásnak béna-e, akkor már lehetne min gondolkodni... :-)

(((és egy óvatos korrekció: a mondd (itt) két d)))

Itt ülök, mint egy pőre árva,

Versedben tiszta rímre várva.

Kezdetnek elmegy, de hát…

Őszintén megmondva „nem jön át”.

Még nem tiszta selyem,

Csupa ránc,

Baletthoz képest

Medvetánc.

Nem veszem el a kedvedet,

Nem rontom el a kezdetet.

A huszadik rossz vers legyen,

Hol tervedet elveted.

A rím még sántít,

A ritmus hibáz’,

De nem oly rossz,

hogy a hideg kiráz.

Rajta csak, folytassad,

Csiszoljad, élesítsd,

Mindenek előtt jobb

Rímekkel ékesítsd.

Ember vagy, véred van,

Lüktet a szívedben,

Ennek a ritmusát

Érezzem versedben.

Ne várj túl gyors sikert,

fontos a szorgalom.

Tán egyszer babérod

Lesz ebből, nagy halom.

riszpekt xd

-----

Wadmalac úr azt szereti,

Ha a versben rímek vannak,

S nagy híve ő bizonyára

A felező nyolcasoknak.

Ennyire persze ő

Sem szigorúskodó:

Akár a felező

Tizenkettes is jó...

Ám a versünk, bármilyen a formája,

Lüktessen, mint egy jó tornász tornája!

S értsétek meg, költőcskék, a istenér',

Rímek nélkül egy költemény mit sem ér!

(A szótagszám, olybá tűnik,

Wadmalacnak nem barátja...

Versláb sincsen... – akkor vajon

A lüktetést mitől várja?... :-)

...

(Dalít ma már említetted

– Az én időm is elfolyik...

Mennem kell, így vaskalapos

Társalgásunk megszakad itt. :-)