Miért nézik le sokan a pedagógusokat?

Szinte vicc, de a legkönnyebb elvégezni a tanítóképzőket, az "emberanyag" silány.

Akinek jó végzettsége és jó képességei vannak, azok jóval magasabb jövedelemért mennek el dolgozni a vállalkozói szférába. Röviden, tanítónak, tanárnak jobbára a férgese marad.

Én tanító leszek. Nos van orvosin doktorált barátom, és ő is csodálkozik, milyen kiterjedt az ismeretünk. Pszichológus szintén, műszaki végzettségű detto. Nagyon széles palettán képeznek minket, nem véletlen 4 éves a főiskola és nem 3, mint a többi.

És persze szinte alap feltétel a hibátlan tudásanyag, hiszen nem adhatunk hibás információt tovább.

Persze mindenhol van selejt, de én keveset ismerek közölük, akik a végén a szakmában helyezkedtek el.

Úgy gondolom, hogy nincs olyan szakma, akit valaki ne nézne le. Még az orvosokat, ügyvédeket, a legtanultabb kutatókat is van, aki lenézi. Ez azt minősíti, aki munkakör alapján ítél meg valakit ismeretlenül.

Az az igazság, hogy ott tartunk, hogy lassan tényleg bárkiből lehet pedagógus, ahogy minden egyéb szakma is felhígult. Én magam is tanárképzőre jártam (nyelvszakos bölcsész voltam). Tehát azokkal jártam, akikből tanárok lettek/lesznek. Meglepő dolgokat tapasztal az ember egy ilyen közegben. Nem gondolnád, de ők puskáznak a legjobban, lébecol a diákok 80%-a, csak arra megy a többség, hogy a buli ne maradjon el. Arról nem is szólva, hogy nagyon kevesen rendelkeznek azzal a tudással, amit ez a szakma megkövetelne. Sokan azért mennek ilyen képzésre, mert máshová nem veszik fel őket vagy azért, mert fogalmuk sincs, hogy mihez akarnak kezdeni. Kikerül a bölcsész diplomájával és elmegy tanárnak, pedig lehet, hogy abszolút nem akarja ezt a pályát szívből csinálni. Persze vannak, akik úgy érzik, erre születtek és nagyon keményen tanulnak, de ez a kisebbség. Azért nem néz fel a tanárokra a fiatalok nagy része, mert felnőtt egy olyan generáció, akinek a tisztességes munka nem derogál. A másik pedig az, hogy a tanárokkal sokaknak volt rossz tapasztalata és rájöttek, hogy nem tökéletesek. Én is ált. iskolás és gimis koromban azt gondoltam, hogy a tanáraim milyen intelligensek és tisztességesek. Egész más lett egyesekről a véleményem, mikor tanári gyakorlatra mentem vissza ugyanabba az iskolába. Akkor másként viselkedtek már, akkor ismertem meg az igazi arcukat. A tanár sem Isten, az orvos sem, senki sem, de mindenkinek kijár a tisztelet.

Nemrég diplomáztam a tanárképzőn, summa cum laude eredménnyel. A kezdetekkor még nagyon lelkes voltam, de közben rájöttem, hogy nem nekem való szakma. Aki nem látja belülről, az el sem tudja képzelni, hogy mennyire stresszes és fárasztó. Nemcsak szellemileg, hanem bizony fizikailag is. Minden tiszteletem azoké, akik ezt jól tudják csinálni. Különösen ennyi pénzért.

Tényleg vannak rossz tanárok, találkoztam velük nemcsak diákként, de a főiskolán is, azonban nem ez a jellemző. Minden szakmában vannak nem odaillő emberek, én pl. 10 orvosból jó ha egyre rá mernem bízni magam.

A laikusok kedvéért azért leírom, hogy a tanító és tanárképző között nem igazán minőségi, se nem mennyiségi különbség van, hanem gyökeresen mások. Tanítóképzős diplomával csak 6. osztályig taníthatsz, tanárképzőssel pedig csak fölötte, középsuli végéig.

Tanítóképzőben nagyon sok a pszichológia, szociológia, anyanyelvi ismeretek. Mert a gyereket bizony mire fölsőbe megy, nagyjából szocializálni kell, ugyanis a mostani alsós gyerekeknek körülbelül a fele már kisebbségi, akikkel vért kell izzadni, hogy magyar ember módjára viselkedjenek. És mielőtt letámadna valaki, hogy ez rasszizmus, annak üzenem, hogy töltsön el pár hetet egy kevésbé nívós (vagyis sok cigány gyerek által látogatott) általános iskolában. De ez csak egy probléma, amit kezelni kell. Vannak gyerekek, aki se cigányul, se magyarul nem tudnak beszélni. Volt olyannal dolgom, akit nem hoztak iskolába, amikor nem volt piacnap és a szülők nem jöttek be a városba. Másik kisebbségi komplexusos volt, de mivel mindenkinél egy évvel idősebb volt és amúgy is nagy, izmos alkat, ezért a többiekre nézve elég kellemetlenül vezette a feszültségét.

Egyiknek az apja csak azért vette ki a gyereket a gyámból, mert pénzt kapott utána, de ő volt az első gyerek akit behoztak és az utolsó akit elvittek, mert apa ment a kocsmába. Másiknak anyja naponta vitte haza az új pasikat és nem nagyon figyeltek arra, hogy az ajtókat becsukják. De most még mondhatnék párat és ez csak egy osztály. Ezekkel a pedagógusnak kell törődnie.