Szerintetek ez helytálló következtetés?

Ebben a Star Wars-os esetben Obi nem rossz mester abból a szempontból, hogy a tanács megmondta neki, hogy nem alkalmas jedinek. Viszont Obi nem hallgatott rájuk és meggyőzi őket, hogy kitaníthasson egy határozottan instabil, agresszióra hajlamos gyereket, csak mert megígérte a mesterének. Vagyis rosszul ítélte meg.

De ez igaz más esetekre is. Ha például egy jó asztalosmester nem tud jó szakembert faragni az inasából, lehet ő jó tanító, ha nem tudja helyesen megítélni a tanítványa alkalmasságát.

A mesternek szerintem először is meg kell ismernie a tanítványát. Persze, teljesen lehetetlen egy másik személyt tökéletesen megismerni, de ha ez sikerül, akkor a másik személy jelleme, viselkedése is elég jól "alakíthatóvá" válik. Ha viszont a mester nem ismeri a tanítványát, akkor a helyesnek tűnő módszerrel is nagy bakit követhet el.

Példának vegyünk engem - a saját kutyáim és lovaim mesterét. =D Az egyik lovamat korábban verték a pálcával, és bár a másik lónál a pálca remekül működik, mint biztató eszköz (ill. mint a "saját kezem meghosszabbítása"), addig a pálcától tartó ló nem értette, hogy mire szeretném rávezetni a pálca segítségével. Annyira félt tőle, hogy a feladatot meg sem akarta érteni (és pedig a legfontosabb az, hogy a motiváltságot elérjük). Őt először alaposan meg kellett ismernem ahhoz, hogy rájöjjek, mi a helyes tanítási módszer.

Az egyik kiskutyám viszont hihetetlenül "agresszív" más kutyákkal szemben. Ha nem ismerném, akkor az agressziójáért büntetném őt, mert hát csúnya dolog mindig más torkának esni. De mivel ismerem, így tudom, hogy csupán félelemből támad. Ezért végképp nem szabad büntetni, hanem el kell intézni, hogy biztonságban érezze magát. Így, de csak is így, el lehetett vele érni eredményeket. A kutyasulis-fojtónyakörves módszer pedig csak rontott a helyzeten. Lovaknál ugyanez a helyzet. Ha egy ló "makrancos", meg kell tudni, mitől ellenkezik. Vannak lovak, akik önfejűek, nekik semmit nem szabad elnézni, de a bizonytalan és félős lovakat dicsérettel és biztatással lehet csak "nevelni".

Ami a Star Wars-t illeti, elég régen láttam utoljára a filmeket. De úgy tudom, volt valamilyen prófécia egy kiválasztottal kapcsolatban. Hát, szerintem éppen ezért mindennek így kellett lennie, ahogy volt. Mint pl. a Gyűrűk Urában is igen sok minden előre "el volt rendelve" a próféciákban.

Emberek esetében, és az állatoknál is elmondható, hogy az egyedre az egész környezet hatással van, és nem csak egy "mester" (bár a legtöbb állatfajnál azért jellemzően a domináns egyedektől tanulnak az alacsonyabb rangúak, és őket "utánozzák", követik). Azt pedig talán nem várhatjuk el egy mestertől, hogy az egész környező világ hatásától megóvja a tanítványát. (Ha pl. holnap bejönne valami őrült a lovak legelőjére, és bántaná a lovakat, akkor az tőlem függetlenül mély nyomokat hagyna a lovakban. Az is tény azonban, hogy nekem ezeket a nyomokat kötelességem lenne enyhíteni, amennyire lehet.) Anakin esetében is pl. az volt a legtöbbet emlegetett és legjellemzőbb hiba, hogy "túl koros" volt. És ez éppen azért problémás, mert mire kimenekítették őt abból a nyomasztó környezetből, ahol addig élt, addigra igen sok olyan inger érte, amely a jellemét nagyban befolyásolta, alakította.

Oké, most kaptál egy értelmezhetetlen, zagyva választ. De csak mert itt kiabálnak a papagájok a fülembe, és már gondolkozni sem tudok tőlük... =D