Miért érzem azt, hogy rossz irányba halad a társadalom, az emberek, a világ? Igazam van vagy túl pesszimista vagyok.
Sok emberrel megvitattam már ezt a kérdést és mindenki azon a véleményen volt, hogy régen mennyivel több mocsok volt, népirtás, emberirtás, vallásháborúk. Azóta béke van, demokrácia, mindent szabad.
Ez rendben is van. De valóban demokrácia van-e, valóban mindent szabad vagy ugyanúgy elvagyunk nyomva mint korábban? Valóban béke van-e vagy megy tönkre szépen minden? A mikrovilágunkban sem találjuk meg a boldogságot szinte már azt érzem pedig "úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér" A baráti kapcsolatok, a szerelmek mintha elkorhadnának. Az ilyen értékek, fogalmak devalválódtak. Azt hitték sokan nagy naivan a 90-es években, hogy jön majd egy új, csodálatos kor, melyben könnyeink felszáradnak és nem nyalogatjuk többé sebeinket, behegednek majd, miközben egyre mélyebbek lesznek. A múltat nem cipelhetjük tovább, de mégis belénk égtek dolgok, amelyek miatt nem tudunk előrelépni, így mindenfajta mozgás csak vegetálás. Mintha ma a világ még kaotikusabb és kiismerhetetlenebb lenne, mint valaha. Azt a vélekedést is tagadom, miszerint nincs lázadás és anarchia. Van. Elég csak körülnézni az iskolákban, amit meg mernek engedni maguknak. Kérem ne jöjjön senki azzal, hogy 50 éve ugyanez volt, mert kizártnak tartom, sokkal leszabályozottabb volt minden.
Az meg egy másik faktor, hogy lenézendőnek számít, aki nem néz tv-t, nincs otthon a médiavilágban és nem tudja milyen zenéket hallgatnak a fiatalok. Ha nincs meg az identifikációs folyamat akkor hogyan is vagyunk mi a világ részesei és hogyan érezzük jól magunkat? Törődjünk bele és fogadjuk el? Mondjuk azt ez van? Várom az értő hozzászólásokat.
"...De valóban demokrácia van-e..."
Már ahol. De nem az a jó kérdés, hogy demokrácia van-e, hanem az, hogy vajon ez a legideálisabb szervezeti forma. Nos nem az. Azonban a megvalósítható és kezelhetőség szempontjából pillanatnyilag ez a legelfogadhatóbb a maga hátrányaival együtt is társadalmunknak.
"...ugyanúgy elvagyunk nyomva mint korábban?..."
Mondjuk itt tisztázni kellene, hogy ez egy magyar specifikus kérdése-e, de globálisnak veszem. Nem vagyunk ugyan úgy elnyomva, mert már "kisebb" a világ. Adott mocsokságot sokkal nehezebb észrevétlenül csinálni. Habár messze nem vagyunk egy ideális világban, de jobb a helyzet mint régen.
"...Valóban béke van-e vagy megy tönkre szépen minden?..."
Nagyon végletekben gondolkozol. Persze, hogy nem tökéletes a világunk, de vannak fokozatok.
"...úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér..."
Mint bármikor az emberiség történelmében. :)
"... A múltat nem cipelhetjük tovább, de mégis belénk égtek dolgok, amelyek miatt nem tudunk előrelépni..."
Ez így van. Egyes változásokhoz generáció váltás kell és persze ilyenkor a régi generáció és új generáció között nincs megértés bizonyos kérdésekben, de ez kell a változáshoz.
"...Mintha ma a világ még kaotikusabb és kiismerhetetlenebb lenne, mint valaha..."
Pedig annyira azért nem. Igaz pl. 80-100 éve volt aki ki se mozdult a falujából. A szomszéd település már ellenség volt. Nyilván túl sok mindent így nem kellett befogadnia. De valójában jobb volt az?
"...Azt a vélekedést is tagadom, miszerint nincs lázadás és anarchia..."
Még szerencse hogy van. A lázadás és anarchia a rendszer próbája és az ember sajátossága. Ha zombi mindent elfogadó társadalom van, akkor már nagy a baj.
"...Kérem ne jöjjön senki azzal, hogy 50 éve ugyanez volt..."
Máshogy másféle képen, de mindig elhangzik ugyanaz: "Jaj ezek a mai fiatalok, ezek a modern idők!". Ezt már Platon is felemlegette.
"...lenézendőnek számít, aki nem néz tv-t, nincs otthon a médiavilágban és nem tudja milyen zenéket hallgatnak a fiatalok...."
Az, hogy a fiatalok mit hallgatnak max akkor számít ha velük akarsz vegyülni. Szóval ez nem létfontosságú.
A "nem tévézek" téma már néha kezd nekem divatnak tűnni. Amolyan a ló másik oldala. Nem csak bulvár műsorok vannak a zajládában.
A baj ott kezdődik ha valaki a világ történéseiben nincs képben, mert akkor valóban elkezdi azt érezni, hogy nem érti a dolgokat.
Én úgy látom amúgy, hogy sok esetben a boldogtalanság abból ered, hogy egyesek nem értik meg és nem látják át az őket körülvevő társadalmat és világot. Ez bizony valóban boldogtalansághoz vezet.
Na most vagy egy megkeseredett öregember vagy, aki álnosztalgiájában visszasírja fiatalkorát, vagy túl fiatal és még keveset tapasztalt :)
Nincsen rossz irány, csak irány. Értékekre hivatkozol, de ezek a te értékeid. Leht befolyásolni ezt az irányt, és az aktuális világ utólag ezt a befolyásolást jónak vagy rossznak fogja értékelni megvalósult eredménye szempontjából.
"De valóban demokrácia van-e, valóban mindent szabad vagy ugyanúgy elvagyunk nyomva mint korábban?"
Formai szempontból demokrácia van. Természetesen nem szabad mindent, az elég hülyén is nézne ki. Sokkal több jogunk van, messze nem vagyunk annyira elnyomva.
"Valóban béke van-e vagy megy tönkre szépen minden?"
Nincs háború. Mi minden megy tönkre?
"Ha nincs meg az identifikációs folyamat akkor hogyan is vagyunk mi a világ részesei és hogyan érezzük jól magunkat?"
Benne élünk a világban, tehát részesei vagyunk. Ha mindig jól éreznénk magunkat, akkor azt mennyországnak neveznénk :)
"Törődjünk bele és fogadjuk el? Mondjuk azt ez van?"
Nem kell beletörődni, lehet befolyásolni, csak ne válj diktátorrá véletlenül közben.
Kedves Válaszolók!
Köszönöm szépen mindenki hozzászólását. Talán betehettem volna a politikai témakörbe is. Megkeseredett vénember még nem vagyok, de sem ma, sem 16 évesen nagyon nem tudtam azonosulni a fiatalság moráljával, értékrendjével, ízlésvilágával. Mindig külön utakon jártam és nem követtem semmilyen divatáramlatot. Persze furcsán néztek rám, amikor 16 évesen Hobot, rock-ot és bluesokat hallgattam. Máris itt egy töréspont. Mi történik ha ma ezt tesszük? Úgy néznek rád mint egy idegenre. Mondják nem szabad elhatárolódni. De. Ez mass media, tömegtermelés. ami sok embernek sajnos irányadó. (öltözködés, stílus, magatartási minták). Tizenhat évesen sem tudtam elképzelni hogy bírja valaki ezt a konzervzenét hallgatni vagy miért néz akció és horrorfilmeket. Ha viszont nem ugyanezt tetted semmilyen közös témád nem volt azzal a generációval. Szerencsére vagy sajnos ma már éles határvonal húzódik a generációk között, szélesedik a szakadék.
Mész az utcán látod a hatalmas lázadásokat, a fiatalok köpködését, mocskolódását, a hatalmas gyűlölködést, amit beléjük oltottak. Lehet kavarog a gyomrod tőlük. Akik már túl vannak a harmincon szintén lázadtak és ez minden korban így volt, de ma jóval markánsabban kijön ez az egész dolog. Mindez csak tényfeltárás és lehet panasz is, de talán nincs ehhez jogunk? Reálisan látjuk, mi folyik körülöttünk. Hogyan lehetnénk boldogok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!