Mit kezdtek az 1800as években a kicsit ügyetlen gyámoltalan legényekkel, hogy oldották meg akkoriban az ilyesmi problémákat?

a félénkek mindig meghúzták magukat

nyiván nem járt el kocsmázni, így aztán nem találkozott a kötekedő nagymenőkkel, de azok is visszafogottabbak voltak, legalább is józanon

a közösség nem nézte volna jó szemmel, ha csak úgy leáll kötekedni

a házasságban meg segített a család, akkoriban amúgy is nagyobb beleszólásuk volt a dologba

Egyfelől, akkor sem házasodott meg mindenki (a régi paraszti társadalomban 10-20% "szingli" maradt, persze nem jókedvében).

Másfelől, nehogy azt hidd, hogy túl finnyásak voltak 100 éve egy falu lakói. Nem hollywoodi sztárokhoz és szépségkirálynőkhöz hasonlítgatták egymást a fiúk és lányok, túlzottan elszállt igények nem voltak. Hanem olyan különbségek voltak, mint pl. a zsellérek cselédként szolgáló lánya nem is álmodhatott pl. a juhászról. Esetleg a kondásokban reménykedhetett.

A falvakban, akármilyen egyszerű és egysíkú életet is éltek, szigorú rangkülönbségek voltak. Egy bérest is alkalmazó gazda isten volt a summáshoz képest. Az utóbbi meg se merte volna szólítani az előbbit. A templomban külön padsorokban ültek a különböző rangú személyek. Ha ráadásul a faluban katolikusok és reformátusok is voltak, akkor ezek is szigorúan elkülönültek egymástól, alig találkoztak vagy álltak szóba. Az eredmény az volt, hogy az emberek élete rendkívül szűk és korlátozott keretek közt folyt. Vegyünk egy példát. Mondjuk egy 2000 lakosú faluban hasonló korosztályba (mondjuk 16-19 év) tartozott 70 fiú és 70 lány, az akkori embernek ennyi volt a világ. Szigorúan meg volt kötve, hogy bizonyos életkor alatt nem lehetett párt keresni, bizonyos kor fölött azonban már kötelező volt házasnak lenni. De ez nem jelentette, hogy egy példánkbeli fiú 70 lány közül válogathatott, mert könnyen lehet, hogy a felvégi fiatalok sohasem találkoztak az alvégiekkel, mondjuk mert másik kocsmába, másik fonóba stb. jártak. Sőt, a 70 között nyilván voltak gazdagok és szegények is. A gyakorlatban, a példánknál maradva, az elérhető párjelöltek száma ott lehetett valahol 5-10 körül egy fiatal számára. Úgyhogy nem létezett olyasmi, hogy valaki minden héten mással "kavar", vagy elégedetlen a barátnőjével, mert csúnyább Jennifer Lopeznél. Nem válogathattak, egyrészt nem volt kik közül, másrészt mert nem volt rá idő. Aki meg nem volt nagymenő, az igyekezett szorgalmas lenni. Úgyis a végén a legtöbbször nem az érzelmek döntöttek, hanem a földbirtokok érdekét szem előtt tartó rokonok.

Ez egy zárt, kötött rendszer volt, előnye, hogy nem lehetett kiesni belőle, hátránya, hogy kitörni sem.

Azért ebben szerintm sok torz információ van.

Az egyik a merev vallási különbségek. Már a 18. században sem volt hihetetlen dolog a vegyes házasság, noha egyik egyház sem lelkesedett érte. De ha a családi érdek ezt diktálta, nem nagyon hatotta meg őket ilyesmi.

A másik, ami szerintem nem áll, az a túlzott bezárkózás. Még szomszéd falvakból is házasodtak egymással, nem hogy az alvég, felvég fiataljai ne ismerték volna egymást.

A parasztságban tapasztalható társadalmi klönbségek is inkább a polgárosodással ütköztek ki jobban, a vagyoni helyzetnek megfelelően, akkor se ennyire élesen szerintem. Előtte meg sokkal inkább öszetartotta őket az azonos jogállás. Persze egy ház neélküli zsellérnek eszébe nem jutott egy módos jobbágy lánya körül legyeskedni akkor sem. hacsak nem ők voltak a szökést is vállaló kivételek :)

"Már a 18. században sem volt hihetetlen dolog a vegyes házasság, noha egyik egyház sem lelkesedett érte."

Hihetetlen nem volt, de ritka volt. Még az 1930-as években is. Néhol még sokkal később is.

"De ha a családi érdek ezt diktálta, nem nagyon hatotta meg őket ilyesmi."

Nyilván. De az, ha a családi érdek írta felül ezt a szempontot, az nem éppen arra utal, hogy az egyén szabadabb volt, mint amit leírtam.

"A másik, ami szerintem nem áll, az a túlzott bezárkózás. Még szomszéd falvakból is házasodtak egymással, nem hogy az alvég, felvég fiataljai ne ismerték volna egymást."

Előfordult a másik faluból házasodás. Olyan is volt, hogy két különböző falu között hallgatólagos szabály volt a másikba házasodni. A néhány tucat fős választékot ez azonban érdemben nem bővítette.

Ugyanez persze nemcsak a parasztságra volt igaz, hanem sok más rétegre is. Egy kisebb város polgárságában is kb. akkora volt a "választék" egy fiú számára, mint a faluban.

"A parasztságban tapasztalható társadalmi klönbségek is inkább a polgárosodással ütköztek ki jobban, a vagyoni helyzetnek megfelelően, akkor se ennyire élesen szerintem."

Még durvább volt a kasztszerű elkülönülés, ha hozzávesszük azt, hogy a régóta helyben lakók és a "gyüttmentek" (=pl. csupán második generációs helybeli :) között is lehetett rangkülönbség, vagy némelyik paraszt elvileg nemes volt, stb. stb.

" Persze egy ház neélküli zsellérnek eszébe nem jutott egy módos jobbágy lánya körül legyeskedni"

Ezt mondom.

Az előttem szólónak sok mindenben igaza van.Még az 1950.-es évek elején is,különösen faluhelyen,a lányokkal nem lehetett csak úgy,megismerkedni.A templomban is külön ültek a fiúk és a lányok.Mise után beszélgethetett egymással a két csoport,de természetesn nem kettesben.A lányok pedig még véletlenül sem mentek be a kocsmába.A fiatal fiúk pedig függtek a szüleiktől és az idősebbektől.Ha volt az öregek között "beszólós",akkor a fiatalnak hallgass volt a neve.Eszébe sem juthatott egy idősebbel vitatkozni.Ha valaki házasulandó korba jutott,akkor először a szülőkkel kellett dűlőre jutni,vagy faluban levő kommendáló asszony hozta össze a párokat.Sokszor volt lány miatt verekedés a felvégi és alvégi legények között,és ha más faluba tartozott a legény,akkor is legtöbbször kitört a verekedés.

Még a városokban sem lehetett olyan könnyen ismerkedni.Voltak leány és legény egyletek,társadalmi és vallási alapon.Ezek elkülönültek egymástől.Ha pl.egy katolikus fiú egy református lánynak udvarolt,nem egyszer előfordult,hogy a református fiúkkal összeverekedtek.

Nem voltak diszkók stb.Faluhelyen vot a fonó,ahol természetesen az öregasszonyok is ott voltak,volt aratóbál,búcsú,lakodalom.de más összejövetel nem .

A polgárság vagy az úriosztálynál farsang alatt volt a báli szezon,ahol lehetett táncolni egymással.De ezekben a bálokban is ott ült a mama gardedámként.

Ezek a merev szabályok akkor kezdtek változni,amikor a háború után a lányok-asszonyok is dolgozni kezdtek.Bár faluhelyen még ma is merevebbek az emberek.

Olvass el néhány Móricz vagy Tömörkény novellát,regényt.Abból sokat megtudhatsz az régi korokról.

Nekem szüleim esete is érdekes volt... Egyik református, másik katolikus. A nagyszüleim 3X ültek le egy asztalhoz, abból 2X majdnem verekedés lett.

Most gondold el, régebben mi lehetett...

És ez csak a 20-25 évvel ezelőtti múlt.

Persze mindig voltak szélsőséges, liberális és maradi gondolkodásúak.

Amúgy csajozás: régen olyan nem nagyon volt. a lányos házakat végigjárták és az első helyen, ahol nem rakták ki a szűrét, azt elvette. Persze nyilván elsőnek ahhoz ment a fiú, aki tetszett neki. Kivéve ha nagy volt rajta a társadalmi, rokoni nyomás.

Ja és legtöbb esetben a lányhoz nagyon hozzá sem szólhatott, sőt csak a kísérője beszélt.

Normális csajoknál jobban tud érvényesülni sokszor egy kicsit félénk pasi, mint egy nagymenő aki tök unalmas szöveget nyomat, és kb szóról szóra olyat amit egy másik nagymenő is.

1800-s években meg nem éltem, találgatni lehet, mi volt, de pontos úgy sem lehet.