Mindenki más ezerszer érdekesebb, műveltebb, viccesebb és tehetségesebb mint én. Én itt lakok egy szabolcsi kis faluban, sekélyes és paranoiás emberek között, és ráadásul a legjobb barátomat is elveszítettem. Mit kezdjek most magammal?

Szia! Szerintem nem attól lesz valaki értékes ember, mert mondjuk vicces, vagy mondjuk nagyobb tehetsége van valamihez, mint az átlagnak. Vannak nagyon tehetséges és akár nagyon művelt, hovatovább akár vicces emberek is, akik aljasságokat követnek el, és végtelenül egyszerű életet élő és talán egyszerűnek is mondható átlagemberek, akik meg csak mondjuk úgy ösztönösen képesek egyfajta morális tartással élni az életüket. Amúgy meg biztos hogy vannak neked is értékeid, s akár sok ezidáig kiaknázatlan rejtett tartalékod is, ami majd idővel felszínre kerülhet, ha úgy kell lennie. De pl mindenképp rendelkezel egy olyan erénnyel -az általad leírtak alapján,- amivel nagyon sokan manapság talán nem; hogy mondjuk van önkritikád. Az egy jó alap emberileg szerintem (bizonyos egészséges határokon belül persze), ha nincs túlságosan a valóságtól elrugaszkodott önképed, és mondjuk nem képzeled magad világmegváltónak. De szerintem nem érdemes lebecsülnöd sem önmagadat, mert nem hiszem hogy bárki ember is van, aki úgymond üres kézzel; talentumok nélkül volna a világban. S így valószínűleg ez azokról az emberekről is elmondható, akik a környezetedben élnek, és akik megfelelő távolságból talán sekélyesnek tűnnek. S talán van aki az is, erre persze neked nyilván nagyobb rálátásod van. De talán vannak olyanok is, akikhez ha egy kicsit közelebb mész, és legyőzhető akár ezáltal is a paranoiájuk, akkor kiderülhet róluk, hogy nem olyanok, vagy nem csak olyanok, vagy nem úgy és nem annyira, mint amilyennek talán onnan látszanak. Szerintem először próbáld meg szeretni magad és örülni mindannak, amid van, ami adatik számodra (s nem feltétlen csak anyagi természetű dolgokra gondolok), s aztán lehet hogy könnyebben tudsz másokra akár a környezetedben is szerethető emberekként nézni. Próbálj meg nem alapból megítélve őket és úgy hozzájuk állni bárkihez, mint egyhez az ugyanolyan (értékes) emberek közül, mint te magad is vagy. Nem akartam amúgy túlságosan közhelyes lenni és talán magam is sekélyesnek tűnök a válaszom okán, -s lehet hogy akkor az is vagyok- ;) , mégis azt hiszem hogy valahol ezzel a felfogással, vagyis a hozzáállás megváltoztatására irányuló törekvéssel orvosolható az ilyen jellegű probléma. Vagy sok pénzzel. De ez utóbbi csak átmeneti és látszólagos megoldás.

Szia! Szerintem nem attól lesz valaki értékes ember, mert mondjuk vicces, vagy mondjuk nagyobb tehetsége van valamihez, mint az átlagnak. Vannak nagyon tehetséges és akár nagyon művelt, hovatovább akár vicces emberek is, akik aljasságokat követnek el, és végtelenül egyszerű életet élő és talán egyszerűnek is mondható átlagemberek, akik meg csak mondjuk úgy ösztönösen képesek egyfajta morális tartással élni az életüket. Amúgy meg biztos hogy vannak neked is értékeid, s akár sok ezidáig kiaknázatlan rejtett tartalékod is, ami majd idővel felszínre kerülhet, ha úgy kell lennie. De pl mindenképp rendelkezel egy olyan erénnyel -az általad leírtak alapján,- amivel nagyon sokan manapság talán nem; hogy mondjuk van önkritikád. Az egy jó alap emberileg szerintem (bizonyos egészséges határokon belül persze), ha nincs túlságosan a valóságtól elrugaszkodott önképed, és mondjuk nem képzeled magad világmegváltónak. De szerintem nem érdemes lebecsülnöd sem önmagadat, mert nem hiszem hogy bárki ember is van, aki úgymond üres kézzel; talentumok nélkül volna a világban. S így valószínűleg ez azokról az emberekről is elmondható, akik a környezetedben élnek, és akik megfelelő távolságból talán sekélyesnek tűnnek. S talán van aki az is, erre persze neked nyilván nagyobb rálátásod van. De talán vannak olyanok is, akikhez ha egy kicsit közelebb mész, és legyőzhető akár ezáltal is a paranoiájuk, akkor kiderülhet róluk, hogy nem olyanok, vagy nem csak olyanok, vagy nem úgy és nem annyira, mint amilyennek talán onnan látszanak. Szerintem először próbáld meg szeretni magad és örülni mindannak, amid van, ami adatik számodra (s nem feltétlen csak anyagi természetű dolgokra gondolok), s aztán lehet hogy könnyebben tudsz másokra akár a környezetedben is szerethető emberekként nézni. Próbálj meg nem alapból megítélve őket és úgy hozzájuk állni bárkihez, mint egyhez az ugyanolyan (értékes) emberek közül, mint te magad is vagy. Nem akartam amúgy túlságosan közhelyes lenni és talán magam is sekélyesnek tűnök a válaszom okán, -s lehet hogy akkor az is vagyok- ;) , mégis azt hiszem hogy valahol ezzel a felfogással, vagyis a hozzáállás megváltoztatására irányuló törekvéssel orvosolható az ilyen jellegű probléma. Vagy sok pénzzel. De ez utóbbi csak átmeneti és látszólagos megoldás. Jha és a télnek is vége :)

Szia!Semmi gond azzal,hogy valaki érdekesebb,műveltebb,viccesebb,tehetségesebb mint te.Mindenki más!Te is biztos egyedi vagy valamiben!És ha egy legjobb barátot ellehet veszíteni,akkor az nem is legjobb barát és igaz barát.Hogy mit kezdj magaddal?Próbálj meg felállni és kikászálódni a "szarból".Próbálj meg mosolyogni,akkor is ha nem könnyű!És keress jobb barátot/barátokat!Sok sikert!