Nem vagyok sablonember, de emiatt nem szeretnek annyian. Miért?

Az az igazság, hogy elég temperamentumos és érzelmi ember vagyok, ha valami jó, akkor az nagyon jó, ha pedig nem, az katasztrófa. Nem vagyok az a tipikus "tökéletesnek tűnő" lány, aki mindenkivel folyamatosan kedves, jó tanuló és mindenki szereti, pedig igazából nem csinál semmit.

Ez nem is lenne baj, mert tudom, hogy néhány helyzetben így kell viselkedni, egyfajta "álarcot húzni", csak így sem érzem jól magam.

Vannak igaz barátaim, erre nem panaszkodhatok, csak az zavar, hogy ha egy új társaság van, akkor azt érzem, h a sablonembereket mindenki körülrajongja, engem pedig néhányan szeretnek, de jópár embernek nem vagyok szimpatikus.

Miért van ez, hogy a azokat a személyeket, akiknek van személyisége nem fogadják el annyian?

Most én is álljak be a sorba, hogy azt érezzem szeretnek az emberek?