Az emberek szempontjából Magyarországon hol érdemes élni?

Sehol sem tökéletes. Nagyon nagy körvonalakban, mert eszemben sincs általánosítani, szerintem a legbarátságosabbak, legvendégszeretőbbek a szabolcsiak, a borsodiak a nógrádiak, illetve a zalaiak, viszont a kulturáltsági és műveltségi szintjük átlagosan ezen régiók lakóinak jóval a fővárosi és az észak-dunántúli alatt van, ahol viszont baromi pökhendiek és zárkózottak az emberek. A legrosszabb emberileg pedig a Hajdúság, ahol nem csak, hogy barátságtalanok és karót nyeltek, de valami hihetetlenül agresszív, nagyképű, bunkó parasztok.

Északkelet-Magyarországon minden értelemben egyszerű és jóemberek vannak. Miskolcon vagy Nyiregyen teljesen átlagos jelenség, hogy vad idegen emberek beszélgetnek és ismerkednek egymással a buszon, mint egy klubban, a segítőkészség is erősen jellemző, egy kocsmából nem tudsz úgy kijönni, hogy valaki legalább egy sört ne fizessen neked, ha egy hivatalban várnod kell, akkor kávéval kínálnak és mosolyogva beszélgetnek veled, nem jellemző a rohanás, a pénztáraknál a vevő és a pénztáros sokszor percekig vígan eldiskurálnak egymással. Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy a fennköltebb dolgok, pl. különböző kulturális események, kiállítások iránt túl nagy érdeklődést nem mutatnak, ellenben a pálinkafesztiválon nem lehet mozdulni a tömegtől, és ez egy igen csak reprezentáns dolog. Sokat elárul az is, hogy milyen szórakozóhelyek vannak: a tipikus értelemben vett, tucc-tucc disco-n kívül nem sok minden van, gyakorlatilag vagy kocsmába vagy discoba tud menni egy átlag, mondjuk nyiregyi fiatal. Az underground szórakozóhelyek teljesen ismeretlenek, mint maga az underground kultúra is, mivel egyszerűen nincs rá igényük, amire igény van az az, hogy: „b*sszunk be a 4-es kocsmában, utána pocsolya részegen menjünk el a disco-ba, ahol hajnalig rázzuk magunkat DJ. Kispistára”. Na, észak-keleten ez jelenti a szórakozás non plus ultráját. Nagyon kedves és egyben nagyon igénytelen emberek.

Budapesten és a Dunántúl északi részén sokkal több olvasott emberrel találkozol, az emberek beszéde, artikulálása sokkal tisztább, kifinomultabb, vonzóbb. Eleve jóval magasabb az aránya ebben a régióban a felsőfokú végzettségűeknek. Például a művészet iránt nagyobb érdeklődést mutatnak: egy ingyenes festmény kiállításra 100 győriből kb. 30 el fog menni, még 100 miskolciból talán jó, ha 10. Rengeteg féle stílussal találkozni, mert eleve a világra sokkal nyitottabbak ezek az emberek.

Nekem személy szerint emiatt, mint vaságyastól 60 kg-os, bölcsészfejű emberkének, nagyobb „siekerem” volt a pesti vagy a győri lányoknál, akik számára nyomósabb dolog egy férfinél az intellektus, mint az átlag szabolcsi csajoknál, akik úgy néznek rád, mint a legutolsó nyomorultra, ha nem vagy egy bunkó, „kan állat”. Szóval csajozás terén, ha az a magadnak való, félénkebb, de értelmes ember vagy, akkor több esélyed van mondjuk Pesten, mint Nyiregyen, ahol szinte csak a külsőre mennek.

Itt a másik oldala a dolognak az, hogy nagyon el vannak szállva maguktól az emberek, simán megpusztulhatsz az utcán mellettük infarktusban, nagyon flegmák, egymás felé zárkózottak, a buszmegállókban vagy akár egy pubban képtelenség ismerkedni, mert ha próbálnál közeledni, akkor úgy néznek rád, mint egy pszichopatára, és riadva utasítanak vissza, vagy csak ha megkérdezel valamit az utcán, akkor is rohanva és idegesen válaszolnak neked. Értelmes és egyben nagyon rideg emberek.

A hajdúság a legpocsékabb minden téren. A szellemi színvonal nem sokkal magasabb, mint észak-keleten, éppen hogy csak egy kicsit feljebb húzza az a nem túl jelentős, történelmi, cívis kispolgárság, de én egy átlag debreceni és egy átlag borsodi vagy szabolcsi között mentális téren nem túl sok differenciát látok. A fiatalok szájából a kapa esik ki, az idősebb emberek valami beteges módon zárkózottak, de olyan szinten, hogy én ilyennel a világon legfeljebb csak Norvégiában találkoztam, vagy talán ott se, ha jobban belegondolok. A buszokon az idősebb asszonyok néha szó szerint elkezdenek a fiatalokkal kötekedni, minden különösebb ok nélkül, hogy: „mér nem áll beljebb? mér van ilyen ruhában? mér beszél így? mér néz így?” . A debreceni vénasszonyok és általában emberek elképesztően durvák. Ha állsz a sorban a pénztárnál és egy kicsit lassabban pakolsz a szatyorba, akkor már fogcsikorgatva, és gyilkos szemekkel néznek rád. Alapból jellemző a hajdúsági emberekre, a rideg, katonás, mord arcvonás, a szigorú szempárok. És nagyon erősen az atyaúristennek képzelik magukat, a városukat pedig, ami kvázi egy nagy falu, pedig a világ közepének. Ha nem vagy debreceni, akkor egy helótaként tekintenek rád.

Ami kevés jó van bennük az a hagyománytiszteletük, a magyarságukra való páratlan büszkeségük. Konzervatív, tradíciókat ápoló, de nagyon otromba emberek.

A Dél-Dunántúlról nem tudok nyilatkozni, ott még nem voltam, illetve Szegeden és Békésben is csak egyszer jártam. 43/F

Nekem Balaton környékei tetszenek ilyen szemszögekből, bár sokan mondták, h ott télen ciki szokott lenni munka terén.

Ill. még Sopront nagyon szeretem...és mivel közel van a határhoz munkailag is jó lehet.