Miért olyan bunkók a szomszédok, akiknek nincsen gyerekük?

Vicaverza is igaz a gyerekes vs nem gyerekes hozzáállás. Az egész a manapság divatos önző, flegma, intoleráns, csak magával törődő emberi magatartásra vezethető vissza.

Nekünk nincs gyerekünk, de van két kis-közepes kutyánk (spániel). Voltunk már olyan helyen, ahol a kutyák ugatása miatt ferde szemmel néztek ránk, bezzeg az őrjöngő, hiperaktív kölökre meg nem szóltak volna rá, pedig ha az legalább 10 másodpercre le tudott volna állni, a kutyák sem ugattak volna.

A gyerekesek is tudnak nagyon önzők lenni. Mert a kölök mindent csinálhat, hisztizhet, nyújtottan "aaazt-aaakaaarooóm"-ozhat. Arra nem kell rászólni. A kutyásoknak meg kuss.

Persze van ennek másik oldala is. Sok gyermektelen (és akár kutyátlan) meg képtelen annyi empátiát tanúsítani, hogy a kisgyerekek vagy bárki nyugalmára odafigyeljen.

Úgyhogy azt kell mondjam, hogy a bunkóság az gyermek,- és állatsemleges.

De a kutyás- nemkutyás feszültség is ilyen. A nemkutyás nem tudja elviselni, ha valakinek kutyája van. Sok kutyás meg képtelen megnevelni a dögét, hogy ne csaholjon egész álló napon.

Sőt, van egy aranyos sztorim, a kutya-nemkutya-kisgyerek háromszögre: Veresegyház egyik kellemes kertvárosában szoktunk sétálni a spánielekkel. (több fiatal, babakocsis párral tökjóba vagyunk egyébként és oda vissza tiszteletben tartjuk egymást) Lakik itt egy amolyan kihaénnem öregúr, gépkölcsönzője van az állomásnál (tehát már elért valamit az életben), egyszer megállt a SUV autójával mellettem és azt mondta, hogy ne menjek a kutyákkal a háza előtt el, mert az ő kutyája Őrjöng (hosszú Ő-vel) és a kisunokája nem tud aludni. Elég pökhendi és arrogáns attitűddel adta elő (szegénykém, nem tud más lenni). Nekem elkerekedett a szemem és visszakérdeztem, hogy komolyan gondolja, hogy az ő kutyája miatt valaki ne mehessen arra az utcán? Erre eldurrant az agya, hogy ő különben is tele van indulattal és hogy mit képzelek én (letegezve, pedig 36 éves pasas vagyok) hogy tőlem nem lehet semmit sem szépen kérni. Ja, szépen... Ő olyan hatvanas, én vagyok 36 (asszem akkor még 35) és visszakérdeztem, hogy egyébként tegeződünk? Na ez sem tetszett neki. Azt is mondta, hogy direkt naponta többször megyünk arra a kutyáinkkal, hogy idegesítsük az övét. Én aztán persze mondtam neki, hogy az egész környéken vannak ugatós kutyák, a mieink is ugatnak, ha arra jön egy kutya és másoké is ugat, ha mi arra megyünk és sajnos nincs helikopterem, hogy úgy vigyük ki a kutyákat a lakott területről, hogy semmilyen más eb ne lássa őket.

Nade bocsánatot kérek, hogy nagyon elmentem ebbe a kutyás irányba, ez a kisgyerekes vs gyerektelen témával azonos nagyságú feszültségforrás a lakosság körében.

Én a helyedben azt csinálnám, hogy a békés egymás mellett élésre és az "élni és élni hagyni" elvre hivatkozva megkérném a szomszédaimat, hogy reggel 8 vagy 9 előtt ne csöngessenek be, mert felébred a kisbaba. Ahol neveletlen kölkök vannak, azoknak is szólnék, hogy kicsit intsék őket konszolidáltabb modorra és persze magam járnék jó példával, és megmutatnám, hogy gyerekkel együtt sem megyek senki agyára. Azt azért el kell fogadni, hogy "Nem csap nagy zajt,de ha mégis, akkor mi van?" hát akkor az van, hogy a zsivajgás, a hisztike, a toporzék ezek valóban nem valószínű, hogy a környezetet szórakoztatják. A gyermekteleneknek is joguk van a nyugalomhoz és természetesen a gyerekeseknek is ahhoz, hogy békében nevelhessék a gyerkőcöket. Önzőnek lenni nem szabad. Senkinek sem. Úgy sem, hogy csöngetni tilos, de a kölköm akármit tehet és úgy sem, hogy verjük a csövet, de egyébként meg rácsengetünk korareggel a kisbabás szomszédokra.