Miért félek a sérült, fogyatékos emberektől?

Az újtól és a mástól mindig félünk. Mivel általában a *normális* közegben mozgunk, nem tudjuk, hogy kéne viselkedni , a sérülthöz alkalmazkodni. Lehet még ok a társadalmi nyomás, *nem merünk a sorból kiállni*, félünk a megszégyenítéstől tudat alatt. Lehet, hogy attól a gondolattól félünk, hogy egyszer a sérülthöz hasonlóvá válunk. Ez persze csak az én véleményem. Akit érdekel,ismerek pszichológiát tanultakat, megkérdezhetem.

.

Azért mert ha a szocializációd során nem sajátítod el ezt,akkor később sem fogod,s mindig lesznek nehézségeid ezzel. Családtagoknak a sérült ember ugyanolyan mint a többi,csak tudják h mik azok a dolgok amiket nem v csak nehezen tud +csinálni.

A fenti vagyok, megkérdeztem és ugyanazt mondták, amire én gondoltam, hogy félünk attól (a gondolattól), hogy hozzá hasonlóvá vál(hat)unk.

Sziasztok!Úgy gondolom azért lehet,hogy az emberek tartanak a fogyatékkal élő emberektől mert nem tudnak velük mit kezdeni.Nem mernek rájuk nézni,nehogy azt higgyék, hogy a fogyatékosságukat nézik.Nem mernek másfelé nézni,nehogy azt higgyék,hogy a fogyatékosságuk miatt rá sem néz.Elkerülik őket,nehogy segíteni kelljen nekik.'Mert hát hogy tudnék neki segíteni?!Mit csinálnék ha megkérne?!'Lehet ha direkt odamenne néha az ember egy fogyatékkal élő emberhez,előbb-utóbb megszünne ez a problémája.Pl.egy kerekesszékestől meg lehet kérdezni mennyi az idő,egy vakhoz oda lehet menni pl. a megállóban ha kutyával van,hogy meg lehet-e simogatni a kutyust?Akkor a ránézésprobléma is megoldódna,és sztem mindkét félnek jóleső érzés lenne.Neked azért mert ránéztél,beszéltél vele,és kiderült számodra hogy ő is olyan ember mentálisan mint te,neki pedig jól esik, hogy egyenrangú félnek tekinted,mert pont tőle kérdezted meg hogy hány óra van.Tehát az egésznek a titka az egymáshoz való közeledés.Egyébként én is látássérült vagyok,de ha látok egymozgássérültet,azt sem tudom merre nézzek,nehogy azt higgye hogy megnézem.Bezzeg ha tudná hogy alig látok belőle valamit!:)))

:DD