Az utolsó aki elhagyja Magyarországot és külföldi országba költözik, majd nem felejti el lekapcsolni a villanyt? (lent)

Az a véleményem,hogy semmi se tart örökké, lásd anglia törekvései. Az eu meg ott szúrta el a dolgot,ha a munkaerő közös és szabad,akkor az oktatást is egységesíteni kellett volna. Az az állam helyett a közoktatást az EU-nak kellett volna átvállalni..

Mondhatnám,aki kimegy,az adja oda nekem az oktatásból kapott pénzt,amit tőlem levonva ráköltött az ország.

„ Így végeredményben a szakértelem, a fiatalok és a pénz is elhagyja az érintett országokat. Ami marad, az a szürke kilátástalanság és a mérhetetlen csalódottság a szabadság és a demokrácia eszméiben. ” – Nem, ez nem kizárólag egy jövőkép, hanem egy jelenkép. Már évek óta és most is zajlik pontosan az, amit ezen idézet soraiban írnak.

Nyilvánvaló tehát, hogy miért nem akarnak a fiatalok maradni. Aki belekóstolt ebbe az életmódba, az azonnal arra vágyik, hogy minél távolabb kerüljön tőle, amennyiben ez számára lehetséges. Ugye napjainkban kétfajta ember van: aki nyugatra akar menni és el is megy, illetve aki nyugatra akar menni , de nem tud elmenni. Nagyrészt akik itt maradnak nem azért teszik, mert hazafiság és egyéb maszlagok, hanem egyszerűen azért, mert nincs lehetőségük elmenni és kitalálnak valami eszmeien hangzó szöveget, amiért itt maradnak ( a végén még ők maguk is elhiszik, amit bebeszélnek maguknak ).

Lényegében viszont egyetértek a #4-es válaszolóval: nem azokat az időket éljük, amelyekben hasonló súlya van azoknak az eszméknek, amiket a múltban tartottak.

Az eszmékből nem lehet megélni.

Az, hogy mindenki maradjon a saját országában, dolgozzon keményen és mentse meg a gazdasági helyzetét – ez egy idealizált elképzelés, mely elméletben szépnek tűnik, a valóságban viszont másképp nézz ki, kb. így : maradj a saját 3.világi országodban, dolgozz, mint egy szamár, hullj össze a fáradtságtól, áldd meg azt a heti pár szabad órádat, keress épp annyit, amiből megélni tudsz, majd 35 évesen valamelyik kocsmában hitesd el magaddal és a többiekkel, hogy milyen szép dolog az országért élni.

Persze nehéz őszintén leírni az igazságot úgy, ne az tűnjön csúfnak, de a jelenkorban ez egyben lehetetlen is, mert az igazság se nem szép, se nem jó.

Egy teljes más világrendszerben, gazdasági helyzetben, életszemléletben nem lehet ugyanazokat az elveket követni, melyek évtizedekkel és évszázadokkal ezelőtt voltak érvényesek.