Az baj, hogy ha olyan könyvet írok amiben van káromkodás?

Ha jó könyv lesz, akkor nem baj.

Ha ezzel akarod eladni, akkor igen.

Ha olyan szereplőről írsz, akit te úgy képzeltél el, hogy káromkodik, akkor nyilvánvalóan a könyvedben is káromkodni fog, hiszen ő ilyen. Nyilván ha gyerekeknek szánod, akkor ne legyen benne ilyesmi, de ha felnőtteknek, akkor semmi gond nincs vele, ha a karakterhez illik.

Nekem az ilyesmi már fel sem tűnik egy könyvben, mármint nem kapom fel rá a fejem, hogy "hű, itt most csúnya szó van leírva", inkább azt érzem furának, ha a szerző (vagy a fordító) finomkodni akar, és mondjuk egy tipikus suttyó/proli/strici szájába olyan szavakat ad, hogy "a csudába", amikor a valóságban biztosan egy cifrát káromkodna.

A szóhasználatnak ki kell fejeznie az adott karaktert. Olvasd el pl. a Trainspottingot, azt főleg egyes szám első személyben mesélik el a szereplők, többen is. A szóhasználatból rögtön ki lehet találni, hogy éppen kinek a gondolatait olvasod, még akkor is, ha máshonnan nem lenne azonnal egyértelmű. Na, abban jócskán van káromkodás, de nincs vele semmi probléma, mert passzol a történethez, az adott karakterekhez. Az lenne a fura, ha máshogy beszélnének.

"minden nyomtatott könyv - még ha oly gagyi is, mint a mai zugkiadók sok terméke -, a magyar kultúra részét képezik"

Miért, talán a káromkodások nem (kellene hogy) részei (legyenek) a kultúrának?

"Ezzel egyúttal azt is mondom, hogy az ilyen könyveknek köszönhető az, hogy a mai magyar kultúra ott tart, ahol."

Vitatkoznék. Épp a könyvek azok, amik képesek megtartani valamilyen szinten a kultúrát. Az igényt, ízlést befolyásolhatják negatívan, de a kultúrát nem. És bárcsak az lenne a legnagyobb problémánk (kultúra terén is), hogy az emberek káromkodnak.