Mi gondolsz erről a versről? Szerinted van némi valós alapja? Van benne némi igaszság, esetleg tapasztaltál már ehez hasonlót?

"Úgy értelmeztem a verset, hogy ha már el tudtunk engedni valakit (személyt) vagy valamit vagy megtanultunk beletörődni az adott helyztebe,és akkor újra"éled a remény""

Nem ezt jelenti a vers.

"azaz akkor mikor abszorut nem számítunk rá eljön amihez akkor, foggal körömel ragaszkodtunk"

A versben nem az történik, hogy X-et akarod, nem kapod meg az X-et, ezért a fejed a falba vered stb., míg végül mire ebbe belefáradsz, hirtelen megkapod az X-et. A versben az van, hogy valami (mindegy, hogy mi, lehet "általában az élet" is) miatt a fejed a falba vered, hisztizel, nem bírsz élni stb. Ebbe már teljesen beleőrülsz, belefáradsz stb. Ennek ellenére / ezután mégis képes vagy egyszer csak folytatni az életet, és ennek az oka a 'kegyelem'. Erősen giccses és közepesen közhelyes vers egy harmadvonalbeli költőtől.

'Erősen giccses és közepesen közhelyes vers egy harmadvonalbeli költőtől.'

:DDD

hehe, hát, nekem tetszett, rosszabbra számítottam.

18:47-nek:

A verseknek az a lényege, hogy mindenki kissé magára értelmezve találja meg azt a "jelentést", ami a szívéhez közel áll. Olyan ritkán esik meg, hogy "Nem ezt jelenti...". Sajnos nem tudjuk megkérdezni Reményiket, hogy ő hogyan gondolta azt, amit papírra vetett. Természetesen nem zárom ki, hogy igazad van, mert erről is lehet szó, amit leírtál. A "giccs" és "harmadvonalbeli költő" meg nagyon szubjektív, de végtére is, te ezt gondolod, és így van rendben, hogy mást gondolsz, mint a többi. :)

Tehát...

Sajnos nem tudom, mikor íródott a vers, de az életrajzát hozzáolvasva, lehetségesnek tartom, hogy az akkor fennálló politikai viszonyok is mögötte vannak. Bár ez csak sejtés.

Szerintem annak ellenére, hogy az "átkozódás", "imádkozás" és "körömszakadtáig megfeszítés" igencsak súlyos dolog, valóban van a végén egy fölszökkenés, egy optimista szál, egy reményszerű "izé".

Valamennyire egyetértek veled, hasonlóan érzem én is, habár úgy gondolom, mégsem remény ez, mert Kegyelemként nevezi meg. Tehát valami ember fölött álló dolog, sors, Isten vagy bárki kárpótolja a megszólítottat. Kifürkészhetetlen valami ez, ami képes arra, hogy elsimítsa a rengeteg fájdalmat, lecsillapítsa a dúló háborút, enyhítse a kínokat, az akarás erejét tompítsa, azzal, hogy egy kicsit enged. A kegyelem sohasem teljes, csupán részleges, egyfajta... egérút, egy pillanatra, egy villanásnyi szabadság, hogy ne érezzük elviselhetetlennek annyira a világot. Mozgatórugó az életben.

De fene tudja, Reményik hogyan gondolkozott.

"A verseknek az a lényege, hogy mindenki kissé magára értelmezve találja meg azt a "jelentést", ami a szívéhez közel áll. Olyan ritkán esik meg, hogy "Nem ezt jelenti...". "

Lehet, hogy ritkán esik meg, de megesik.

Teljesen mindegy, mi áll közel a "szívemhez", mégsem mondhatom pl., hogy ez a vers a nagy angliai vonatrablásról szól.