Tapasztaltál hasonlót?

Igy már jártam én is,ugy néztek rám mintha ütöttem vágtam volna...elég rossz érzés

Jaj,gyerekek,nekem meg már ebből van nagyon elegem.....Eddig azért sírt a babám a kocsiban,mert hogy teljesen vízszintesben volt,nem tudott nézelődni,persze,így ordított(könny az ablakban),és jött a sok hülye,hogy biztos éhes,vagy szomjas,meg hogy mért nem adok neki,cumit,vegyem ki a kocsiból,meg túl van öltöztetve,kevés rajta a ruha...már a tököm tele volt mire elértem A pontból B pontba....Annyira jobban tudják ,hogy mi baja van más gyerekének...ja,és az a kedvencem,múltkor beszólt egy néni,hogy biztos bántják szegénykét....szerintetek?!Már meg lehet most már neki emelni az ülést,persze,ha nem magammal szembe tolom,mostmár azért hisztizik a kisasszony...:)Úgyhogy kész rémálom a sétálás,arról nemis beszélve,ha nem szólnak be,akkor meg úgy néznek rád,mintha mekkora egy szemét anya volnál...

Teljesen egyetértek az előzőekkel! Nyugi, sokan tapasztaljuk ezt. Úgy néznek az anyára, mintha nyúzná a gyereket. próbáld függetleníteni magad az ilyesmitől!

Én picim is szokott így hirtelen ordítani-ma 5 hós.Ilyenkor jól magamhoz szorítom és határozottan rugózok a lábaimmal,majdnem ugrálok,de ő erre nyugszik meg.Na,akkor rám,hogy néznek,hogy külső szemlélőként majdnem rázom az üvöltő gyermekemet?Pedig pont azért szorítom magamhoz,nehogy baja legyen.De,ha erre nyugszik meg?Pedig tényleg rugózunk rendesen.Bár engem nem nagyon szokott érdekelni a sok nézgelődő,okos ember.Én tudom így nyugszik meg,akkor az 'okosok' haggyanak békén!Bár azt utálom mikor rokonság okos-biztos szomjas,éhes és társai.Hiába mondom csak le kellenne tenni-nem nagyon szeret kézbe-ők csak húzzák-vonják.Ha eréjesebben szólok,h rakják le,m azért ordít akkor meg én vok a mumus,m nem akarom a jót a gyereknek,na,azt utálom!!!