Mi a véleményetek ezekről a versekről?

Egy megtört szív szonettje

Éhes pókszemével les rám az éj,

tüskés csápjaival szívemben kutat,

zsákmányul kínzó fájdalmat remél,

de hűs feledés vájt magának utat

lelkem hallgatag alagútjain. Rég

nem érint emlékek részvéttelen keze,

a jelen nyoszolyája nyugodni elég,

bár a parázsló szenvedély heve

fel- felizzik szunnyadó álmaimon még.

Veszett harcok mezején hamu testtel ég,

mint ősi templom, mi haldoklik… oly szép…

Mégis, ha majd hajamban felragyog dere

életem zárszavának, nem perlekedek vele,

hogy láttam ezernyi színes csodáját: elég.

Az eső csókjai

December

Az eső csókja télen

- mint karcolat a jégen -

oly hűvös éllel csattan

egy fagyott kapualjban,

s rövid románcunk éke

arcom pirosló széle.

Január

Az eső csókja télen

- mint fakó mosoly egy képen -

oly álmosan simogat,

s komor nevetéssel hívogat

az olvadó, kásás jég

tükre, szánkázzunk egyet még.

Február

Az eső csókja télen,

- mint ébredő hóvirág a réten -

oly üdítően bújik hozzám,

de én már a tavasz kezét fognám,

ezért bánatukban a hűvös szellők

tova úsznak, mint bűvös sellők.

Pillangó

A pusztulás arcom után nyúl,

végig simít rajta nyersen,

s valahol az emlékeken túl

keze nyomán langy vér serken.

Kibuggyan ezer vágy darabja,

miket álmodó szemem látott,

de a remény beton alapja

azóta gyönge porrá mállott.

Nem űz már rég szenvedély,

az est - mint a halál - csendes,

csak a szomorúság - e kevély

pillangó - mi lelkem mélyén repdes.

23/L