Szerintetek mi tartozik egy mai ember alapműveltségéhez? Milyen filmet kellet látni? Melyik zenét kellet hallani? Stb.

"Mai ember"?

Ez igencsak kultúra, országfüggő.

Ez az alapműveltség már viszonylag régmúlt idők meséje.

Attól is függ , hogy milyen céllal érdeklődsz , mert ugyebár nyilván vannak azok a kortalan irományok, zenék, művek stb. , amelyek sose veszítik el az értéküket.

Ugyanakkor már kérdés az, hogy a jelenben mi képezi valóban azoknak a témáknak a tárgyát, amelyet felhasználni fogsz a gyakorlatban is.

Ma már nem az a világ van, amelyhez elegendő az az alapműveltség , amely valamikor egy központú helyet foglalt el. Ezt persze nem illik mondani, mert az iskolákban és az egyetemen muszáj leadni valamilyen alapvető anyagot az ismeretterjesztés céljából, mert figyelembe véve, hogy még így is milyen mértékű analfabetizmusban szenvednek sokan, nyilván ha még annyit sem kellene tanulni, mint amennyit most kell , akkor a generáció egy még súlyosabb szellemi visszafejlődést szenvedne.

De egy dolog az, amit elméletben és kultúraszinten elérsz adott műveltséggel, és egy más dolog az, amit a valóságban is felfogsz tudni hasznosítani.

Én véleményem az, hogy ebben a világban már olyan kevés idő van bármilyen jellegű szakosodásra és olyan sok időt vesz igénybe adott karrier terén való talpon maradás , hogy nincs már idő a régi “ mindenből egy kicsit “ elv szerint élni, hanem abban kell maximálisan képezned magad, amire fókuszálódik az életed jelentős része.

Tehát ha régebb az volt, hogy az ember dolgozott napi 8 órát, majd hazament és volt ideje leülni, sétálgatni, szépirodalmi regényeket olvasgatni, lemezeket hallgatni stb. , mindezt úgy, hogy ezzel az életének a csúcsát érte el, akkor manapság ez még ahhoz is kevés volna, hogy valaki a felszínen maradjon. Mert ma már elsősorban nincs biztos állás, ha van biztos állás, akkor meg ott nagyon hajtani kell és nagyon sok energiát és időt kell belerakni abba, hogy a teljesítmény a lehető legjobb legyen, mert folyamatos konkurencia van, nem lehet csak hátradőlni és úgy élni, mint 80 évvel ezelőtt a dédszüleink , akiknek volt elég idejük olvasni is, színházba járni is, rejtvényt fejteni is stb. Ergo mindazt az energiát és időt , amelyet valaki a karrierjének a fejlesztésébe fektet, azt régen használták az úgymond “ alapműveltség “ elsajátítására és akkor az a másik fontos dolog, hogy akkor ez még érdekelt is valakit. De ma már nem érdekel az ilyesmi senkit , mindenki tudja, hogy a jelenkorban attól függ a megélhetés és az életszínvonal, hogy valaki mit ér el azon a téren, amelyen van és mit tud kihozni abból a pályából, amit ő választott. Nem érdekel senkit az, hogy tudod-e Goethe Faust-ját vagy hány könyvét tudod felsorolni Voltaire-nak. Ettől még ezeket jó olvasni, de a lényeg az, hogy legyél tisztában azzal, hogy mindezek mellékesek és nem ezek a dolgok azok, amelyekkel haladni fogsz ebben a korszakban.

Azt hiszem, az előző nem értette meg egészen a kérdést. A világról alkotott képe is messze sokkal rosszabb a valóságnál.

Mivel a kérdés a filmekre és a zenére tér ki, első sorban ezekkel foglalkoznék. A lista borzasztó hosszú. Objektíven gyakorlatilag mindennek legalább az ismerete az alapműveltséghez tartozik, ami meghatározó része a popkultúrának. Például szállóigévé vált idézetekhez tartozó filmek ("I'm going to make him an offer he can't refuse." - The Godfather; "I think this is the beginning of a beautiful friendship."- Casablanca) vagy műfajteremtő és újradefiniáló darabok (például a Mátrix és a bullet time, a Die Hard és az irreális izomkolosszusok helyett a hétköznapibb, emberközelibb akciósztárok). Szerintem nincs ember, akinek az időutazásról ne az elsők között jutna eszébe a fluxuskondenzátor (Back to the Future). Rambo neve igévé vált (rambózás) és a szinonimája lett az ész nélküli akciónak.

A zenéknek is megvannak az örök klasszikusai, amik stílust teremtettek, korszakokkal forrtak össze. Egyszerűen barlanglakónak tűnsz, ha nem ismered. Pl. Bee Gees - Stayin' Alive; Michael Jackson - Billie Jane; AC/DC - Highway to Hell; Queen - Bohemian Rhapsody; Chuck Berry - Johnny B Good; Gloria Gaynor - I will Survive, persze a teljesség igénye nélkül.

Azért ne mondd már, hogy valakit annyira leköt a karrierépítés, hogy nincs fél órája elolvasni egy könyv egy-egy fejezetét, nincs olyan napja egy héten, hogy ne tudna megnézni egy filmet, és még az autórádiót sem kapcsolja be soha! Pláne, hogy az alapműveltség gerince olyan régi dolgokból áll, hogy mielőtt kikerül az iskolapadból, amikor kétségkívül van ideje ilyesmire, a leginkább megkerülhetetlen menthetetlenül darabokkal találkozik.

Ha szerinted így van, akkor vagy te vagy olyan überkarrierista, hogy a munkahelyedre születtél és minden ébren töltött pillanatban dolgozol (akkor mégis hogy van időd fórumozni?),de még a rádióból is csak motivációs beszédek szólnak, vagy egyszerűen tényleg borzasztó torz a képed a világról.

Ha valóban nincs is időd ilyesmikre, és csak napi öt perc fórumozást enged meg a karrierizmusod, már akkor is az előző hozzászólásom olvasásával találkoztál az alapműveltség néhány darabjával.

#7 - ” Ha valóban nincs is időd ilyesmikre, és csak napi öt perc fórumozást enged meg a karrierizmusod, már akkor is az előző hozzászólásom olvasásával találkoztál az alapműveltség néhány darabjával. ” - Hála neked, most értékes információval bővült a tudattáram.

Végtelenül sok köszönet és B.U.É.K.

Szívesen!

Viszont!

szerintem könyveknél az ilyen Jules Verne, Dickens, Jane Austen, Bronte, ilyen klasszikusok

filmeknél szerintem nincsenek olyan "alapok", amiket muszáj látni

zenéknél John Lennon, Beatles, Oasis, Elvis..

ez így nagyonnagy vonalakban