Aki a '80-90-00-res években élt a Balaton parton mesélne az akkori életről, bulikról, szórakozóhelyekről, kis bizniszekről, stbstb?

Kb olyan volt mint most, csak ami most főszezon az 3 hét, akkor 3 hónap volt, és minden ami ezzel együtt jár, (tömeg, buli, stb) a mostani számokat szorozd meg 20-szal, és kb reális képet kapsz. :)

Élet:

Alapvető különbség, hogy hogy tele voltak az emberek lóvéval, mint nyikoláj tetűvel.

Nyaralni jöttek, szórakozni, nem számított a pénz, az ottani melósok is rommá keresték magukat, elég komolyan lehetett lóvéval haladni.

Csak 1 példa, 80-as években egy felszolgáló max 2 komolyabb szezon alatt összerakott annyi pénzt, hogy lehetett belőle venni kp-ra egy kisebb panel lakást.

Ahol pénz van, minden másabb.

Létbiztonság van, az emberek felszabadultabbak, többet vásárolnak, így a vállalkozók is jobban keresnek, és minden jobban működik.

A bulik...

A maffia akkor is benne volt, de legalább nem balhéztak össze a rendőrökkel a pénzen, mert mindenkinek jutott bőven. Persze a rendőrök akkor is korruptak voltak, de dőzsöltek, úgyhogy hagyták élni az embereket, és nem b-aszták el a bulikat, mert esetleg egy másik diszkós többet fizet...

A bulik jellege is más volt.

Egy példa, Siófokon pl az egyik legjobban dübörgő helyet úgy képzeld el, hogy egy fa szerkezetű nagy ház, az emberek az ablakokon mászkáltak be, és fent a tetőtérben, a gerendákon is táncoltak.

Ez gondolom körvonalazza azt a féktelen bulihangulatot, ami uralkodott.

Aki hajnal 4 után még ott volt, az egyértelműen dugni akart, lehetett férfi, nő, mindegy. Szóval ha a maradékból 2 ember valamennyire szimpatikus volt egymásnak, akkor nem különösebben voltak nyelvi akadályok. :)

Bizniszek :) Néha már a németek is röhögtek, milyen idióta módszerekkel akarják lehúzni őket a hülye magyarok.:)

Gyakorlatilag mindenből pénzt csináltunk. Volt olyan rendőr aki nappal rendőrként lefoglalta a füvet, éjszaka meg biztonsági őrként árulta.

Volt étterem, ahol külön árazású étlap volt a külföldieknek. Volt, hogy az ott dolgozók, (nyilván a többség nem helyi volt, úgyhogy albérletbe, munkásszállókon lakott) a saját szobájukat adták ki márkáért németeknek, ők meg kocsmákban, parton, itt-ott aludtak. Volt aki ebből több pénzt keresett, mint a fizetése.

De amúgy volt egy kollégám, aki csak annyit csinált, hogy hajnalban mikor hazafelé ment a melóból, a Petőfi-sétányon összeszedte a szétdobált visszaváltható üvegeket.

Olyan mennyiség volt, hogy azért a pénzért nem volt neki ciki megcsinálni ezt minden nap.

Gyakorlatilag minden szükségletét ebből fedezte, a fizetéséhez hozzá se nyúlt.

Mondok még egy példát, ami vendéglátós szemmel elég jó jellemzést ad.

Most egy rakás olyan étterem van, ahol a legkomolyabb alapanyag a csirkemell filé. Arra tudnak akkora árrést tenni, hogy megérje dolgozni vele. És itt ki is fújt az étlap, ilyen alsó-közép kategóriás kajákra van igény. De az is csak óvatosan, nehogy ráromoljon az étteremre, nem szabad sokat tárolni, nem biztos, hogy elmegy.

Akkoriban egy ugyanilyen átlagon sima étteremben csak bélszínből volt 3-4 húsos ládányi bepácolva.

Most, ha valaki nem a legolcsóbb tengeri halfilét kéri, hanem valami jobbféle nílusi sügért, az már lóvés vendég.

Akkor egy szezon alatt egy 360 literes fagyasztót vagy 5-ször pakoltunk tele balatoni süllővel (nagyságrendekkel magasabb kategória) mert annyira volt igény.

Amúgy aki ott a 70-es 80-as években dolgozott vendéglátósként, és nem volt fogyatékos vagy alkoholista, annak utána szinte mindenkinek étterme, panziója, egyéb komolyabb vállalkozása lett.

Most ez a válság szelektál köztük rendesen, de azért ez is jól példázza az akkori viszonyokat.