Áldozat lennél vagy áruló? Mit tennél egy diktatúrában?

"Mit tennél egy diktatúrában? Egy valódi, népelnyomó kegyetlen diktatúrában, ahol nincsenek emberi jogok, bárkit elítélhetnek és megölhetnek akármilyen mondvacsinált okkal. A: próbálnál beleolvadni a tömegbe B: próbálnád bomlasztani a rendszert ezzel az életedet kockáztatva C: támogatnád a diktatúrát a jobb megélhetés, nagyobb biztonság reményében. Egy kínzásokkal tűzdelt családod elleni kihallgatás során mit tennél? A: vallanál B: öngyilkos lennél, ha módod lenne rá C: hagynád magad halálra kínoztatni, de nem vallanál. "

Az első kérdésre a B. választ adnám. Azért mert, lehet, hogy neveltetésemből kifolyólag, de nekem jóval többet ér a becsület a boldog életnél. És nézzünk erre egy jó példát: Nagy Imre simán alakíthatta volna úgy is a sorsát, az életét, hogy Rákosi híve legyen, mivel minden képessége meg volt hozzá. De nem, ő inkább a hősi életet választotta. Nem volt kényelmes, de egy nemzet emlékezik rá.

És, mivel van bennem egy kevés (vagy nem kevés) hiúság, inkább választanám egy nép szeretetét és megbecsülését, mint a kényelmes, de galád életet. Az A. válaszlehetőség még rosszabb, mint a C. ilyen helyzetben, mindenképpen tenni kell valamit és lépni kell valamerre.

A második kérdés már bonyolultabb, mivel ott egy vallatásról van szó. Szerintem biztosan nem vallanék, hiszen azzal minden elárulnék amiért éltem és küzdöttem. Ha vallok, akkor nem volt értelme az egész hősködésnek. Így marad a C. válasz. A B.-re szerintem egy kihallgatáson nem nagyon lenne lehetőségem... De, amint a kérdező írta, "ha módom lenne rá", akkor természetesen a B.-t választanám :)

Kedves kérdező!

Én életem elsö 20 évét egy elég kemény diktaturában éltem le főleg az a 20 év utolsó 5 évét. Már utoljára néha az is baj volt ha megszolaltál az anyanyelveden,olyan időszak volt,hogy ha 22:00 h után a milicia elkapott az utcán és nem volt bizonyitékod,hogy pl a munkábol mész haza. Akkor bevittek és addig ütöttek amíg nem unták meg. Hajnalban meg elengedtek a legjobb esetben megúsztad csak a veréssel. Egyszer velem is megtörtént ez és nem kivánom senkinek azt az éjszakát. Alkudni lehetett a szekusokkal ha beválaltad,hogy besúgó leszel. Ezt soha nem tettem meg,viszont ismerek pár embert akik még élnek akik bizony megtették.

Sajnos a félelem nagy úr tud lenni és bizony sokan a félelem miatt válalták inkább a szekusokkal meg a miliciával való együtmükődést.

Így most nehéz erre válaszolni mert visszagondolva azokra az évekre valahogy máskép látom az egészet,és szégyenemre legyen mondva lehet,hogy most ezzel az ésszel én is elválalnám. Mikor megtörtént a diktatura leverése pont másodéves katona voltam még 3 honapom volt a leszerelésig,de jött a "forradalom" és sajnos egy lövedék nyomorékká tett egy egész életre.

Volt értelme a hőst játszani? Most ugyan úgy utálnak az anyanyelvem miatt mint akkor.

Akkor tehát van értelme hősködni?

Nincs!

A hős lovagok kora már rég lejárt.

Élj tisztességesen de úgy,hogy tarsd szem elött a te bisztonságodat meg a családodét.

Örülök,hogy megérted a lényeget.

A diktatura az egy nagyon kemény pszhikiai megprobáltatás. A fizikai testi bántalmakat azokat átéled és azoktol csak erösődsz de amikor a lelki világodat kezdi emészteni belülről,nna akkor kell lenni erősnek meg kitartónak. A diktatura célpontja az emberi agy meg a sziv. Ha legyőzik az agyat akkor már könnyü a szívbe betáplálni a félelmet.

Mégegyszer,örülök,hogy segithettem.

:)