Mi a véleményetek a csendes emberekről?

Semmi.

Nem az alapján ítélem meg az embereket, hogy mennyire hangos vagy csendes.

De érdemes elgondolkodni a csendesség okán, mert sokszor nem ok nélkül van.

Én azokat ítélem el, akik másokba belekötnek csak úgy.

Én elszoktam gondolkodni, hogy "vajon bölcsen hallgat, vagy csak azért mert nincs mondandója?"

Személy szerint nem veszem zokon, ha valaki csendes..amúgy is én szoktam lenni a szószátyár típus. Annyit várnék el az ilyen emberektől, hogy ha már amúgy sem beszélnek sokat, akkor a szájukon kiejtett szavak legyenek őszinték. (vagy kegyes hazugságok...igazából a szándék lenne a lényeg)

Én is csendes vagyok. Jobban szeretem a másik embereket hallgatni, ahogy csacsognak, mert megnyugtat. Én csak akkor beszélek, ha muszáj. Nem szeretem, ha velem foglalkoznak, mert hamar olyan témára terelődhet az esetleges beszélgetés, amikről semmiképp nem akarok információkat adni.

Az utolsó hozzászóló írásán meglepődtem... A szószátyároktól nem vár el ugyanúgy őszinteséget? Azok hazudozhatnak, vagy mi? :D

Ezt aláírom.

Nekem volt viszont olyan tapasztalatom is, hogy a kevés beszéd deflálja a mondanivaló érdekességét.

Tehát minél inkább hallgat valaki, az előbb-utóbb feltűnővé válik, és hirtelen mindenki kíváncsi lesz a csendes társ véleményére.

Meg én megkockáztatom, hogy a sokat beszélő emberek többet hazudnak, mint azok, akik szótlanok. Mert kiszaladhat a szájukon olyan dolog, ami miatt kellemetlen helyzetet idéznek elő, s a "korrekciós tevékenység" hazugsággal fűszerezett magyarázkodásba fullad.

Az egyetemen voltak ilyen tipikusan csendes csoporttársaim. Ha például szemináriumokon szóba került, hogy miért nem szólnak hozzá semmihez, akkor szinte mentségként hozták fel, hogy hát ők ilyen csendesek, miközben csoportmunka folyt, tehát némi aktivitás tőlük is elvárható lett volna.

Őszintén szólva az ilyen csendes emberekkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Én szeretek nagyokat nevetni, eleve hangosan beszélek, na meg nem is keveset, és olyan emberek társaságában szeretek lenni, akik szintén beszédesek, nem kell őket állandóan kérdezgetni, mert mondják maguktól is, amire gondolnak.