Szerinted a jövőben szüleid és a testvéreid adnak itthon (Magyarországon) nagyobb boldogságot vagy egy színvonalas külföldi élet ad nagyobb boldogságot?

Hiába a szeretet, ha a gyerek itthon nem tud megélni.

Aki nélkülözik, vagy rosszul él, az soha nem boldog.

Nekem nem kellene, nem is kellett volna az a jólét, amit a szüleim úgy tudtak volna biztosítani, hogy távol a nagyszüleimtől valami idegen országban nevelnek, ahol mindig csak egy betelepült külföldi maradok. Én ilyen vagyok, nem tudnám élvezni. Hálát adok a sorsnak, hogy ilyesmire nem került sor. Szerencsére itthon is normális színvonalon, ha nem is luxusban mindig meg tudtunk élni. Voltak nehézségek, de a család együtt mindig leküzdötte. Nekem a luxus, a magas életszínvonal sz*rt sem ér önmagában. Egy bizonyos szintnek persze meg kell lenni, mert lakni kell valahol, enni kell valamit, öltözni kell valamibe, stb. De a magas életszínvonal? Köszönöm, ezért soha nem hoznék áldozatot, még kevesebbet sem, minthogy esetleg évekig ne találkozzak személyesen a családommal. Jó, ott a szkáááááájp ugye, meg az ááájfon. Ami jó-jó, de rohadtul nem ugyanaz.

Külföldet abban az esetben választanám, ha annyira kilátástalan lenne a helyzetem, hogy már a hajléktalanságtól kellene félnem, vagy attól, hogy nem lesz a családomnak mit enni. Akkor, ha lenne valami külföldi munkalehetőség amivel ki tudnám húzni a családot és magam a trutyiból, bevállalnám.