Mit szólsz hozzá, hogy a 15–29 évesek mindössze 15 százalékának van már gyereke? (cikk lent)

"A fiatalok tizede él csak párkapcsolatban

A mai fiatalok érzékelik saját generációjuk problémáit, de nem tesznek semmit a változásért, egyre nő bennük a kilátástalanság érzése – így nyilatkozott a Kutatópont által szervezett Magyar Ifjúság 2012 felmérés vezetője a legfrissebb szociológiai tanulmánykötetről."

Talán mert nem lehet mit tenni, éppenséggel az is egy lépés, hogy nem lépünk, hagyjuk a dolgokat maguktól menni, kis cinizmussal úgyis mondhatnám, hogy fölösleges a szakadékba zuhanó autó kormányát lázasan tekergetni, nem fogunk tudni más irányba kanyarodni - nem elég a halálfélelem, még izomlázam is legyen... :) na jó, ez költői túlzás volt (inkább előszedem az ejtőernyőt az ülés alól).

Ami igazán sajnálatos az a kilátástalanság érzése, ergo, hogy szenvednek. Én is a magányos farkasok közé tartozom, azon belül az olyan remeték közé, akiknek nincs szüksége társra, magukban teljesednek ki, egyre intenzívebb belső életet élnek. Szóval részemről a "nem tesznek semmit a változásért" csak látszólagos, és a kilátástalanság sem olyan reményvesztett, csak az út olyan, hogy még nincs rendesen kitaposva, és persze a társadalmi elit tárcáját sem tömi, ezért nem nézik jó szemmel.

"...X, Y majd Z generációnak"

Nem tudom, ki nevezte el, de azáltal, hogy a "Z" az ABC utolsó betűje, igazán találó, ha keserédesen is, de tetszik. :)

"A fiatalok passzívak, szervezetekbe alig lépnek be, a politika nem nagyon érdekli őket, a véleménynyilvánítástól tartózkodnak. Egyharmaduk nem válaszolt arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavazna, csak 30 százalékuk mondta azt, hogy a következő választáson részt akar venni, mindössze 19 százalékuk tekinthető biztos szavazónak"

"Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!" :) Speciel engem sem érdekel, hogy sz@rban vagy hányásban ülök nyakig, más lehetőség nincs. Előbb-utóbb rájönnek, hogy egyszerűen nincs rájuk szükség (legalábbis ilyen módon).

"A fiatalok társadalmi intézményekbe vetett bizalma alacsony."

Hogy ezen miért csodálkoznak... talán, mert "Magyarország jobban teljesít"? Ha ugyan bármiben tényleg jobban teljesít (mivel nem értek hozzá, nem akarom minősíteni az eredményeket), de emberileg is?

"Többségük nosztalgiával gondol a Kádár-rendszerre, pedig alig néhányan éltek közülük akkor. Emlékeik pedig szinte biztosan nincsenek azokról az időkről."

Hallottam róla sok jót, sok rosszat, de ismeretlenül, tapasztalás nélkül nem tudok róla nyilatkozni, ezt a nosztalgiát én sem értem, inkább egyfajta illúzió lehet ("biztos jobb volt" alapon gondolkodnak), de nem tudom.

"A fiatalok a szabadidejüket is passzívan töltik el, jórészt otthon ülnek, akkor is többnyire valamilyen képernyő előtt."

Igen, a "valamilyen" gondolom a tévé és a komputer monitor, nálam csak az utóbbi, méghozzá alkotó tevékenység (írás, programozás, grafika, 3D) céljából.

"Ez a korosztály még nem tudja, mihez kezdjen az életével."

Egyelőre élem, ahogy van. Részemről köszönhető a szerencsének, amit némi jóindulattal kovácsolok (kis önkéntes munka ismerősöknek, a szerencse része, hogy van ismerős, aki szívesen veszi, és ha anyagilag nem tudja, de emberileg értékeli a munkámat, máskülönben "jónapot").

"Nehezen határozzák el magukat a házasságra, a gyerekvállalásra, még egy párkapcsolatra is."

Nehezen határoztam el magam a remete-életre, de már meghoztam a döntést.

"A házasok és a párkapcsolatban élők aránya mindössze 10 százalék. 10 százaléknyira nőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik soha nem akarnak gyereket, nőtt az egyedül élők aránya is. A 15–29 évesek mindössze 15 százalékának van már gyereke."

Ami engem illet, nem tudok nemzetekre osztva gondolkodni, csak az egyén és az egész Föld kapcsán, benne minden élő és érző lénnyel. Konrad Lorenz "A civilizált emberiség nyolc halálos bűne" c. munkájában első helyen nevezi meg a túlnépesedést, 1973-ban. Azóta eltelt negyven év, és csak szignifikánsan romlott a helyzet. Többek között erre alapozva, jelenleg még azt a 15%-ot is soknak tartom.