Régen jobb volt élni, mint a manapság?
Azt veszem észre, hogy manapság az emberek egyre inkább az elektronikai eszközök rabjaivá vállnak.
Az emberi kapcsolatok elszemélytelenednek, a szabadidő eltöltése gyakran pl. csak facebookozásra korlátozódik.
Nem ritka, hogy már általános iskolás gyerekek (esetleg ovodások) is már saját okostelefonjaikat nyomogatják.
Régen nem volt telefon, számítógép, mégis hasznosan el lehetett tölteni az időt, ma meg szinte mindenki bele van őrülve a számítógépes világba.
Mikor mi gyerekek voltunk, eljártunk beszélgetni, focizni, kerékpározni, stb.
Ma meg a tv, ill. számítógép előtt ül csak mindenki. A mesék sem olyanok, mint régen, gyakran agresszivitásra ösztönöz.
Régen a tanárnak tekintélye volt, most az a divat, hogy a diák veri a tanárt.
Hova fejlődik a világ?
Mit gondolsz erről? (Ha nem titok, életkort is írj.)
Köszönöm válaszod!
Részben igazat adok neked, általánosságban így van. Viszont csak tőled függ, hogy behódolsz-e ennek az életstílusnak, vagy más utat választasz. Én szabadidőmben a barátaimmal találkozok, elmegyünk egy kávéra/pizzára, zenélek, rajzolok, kreatív tevékenységeket folytatok, olvasok. Tévét szinte egyáltalán nem nézek, a számítógépen napi negyed, max. fél óránál többet nem töltök. Ezt tudatosan csinálom, mert védeni akarom mind a fizikai, mind a mentális egészségemet. Elhatározás kérdése az egész.
19/L
A 20. század elejét jellemezték az elidegenedés szóval... nincs új a nap alatt. Tessék olvasni. Röviden ez a véleményem.
25N
"A mesék sem olyanok, mint régen, gyakran agresszivitásra ösztönöz."
Régen a Tom és Jerry-re (gyerekkori kedvencemre) is ezt mondták mégse vágunk egymás fejéhez zongorákat.
Az elektronikai eszközök "rabjairól":
Létezik valami ami mindenkinek megvan de amit manapság szinte mindenki elfelejt: személyes felelősség. Vagyis azért hogy mit csinálok szabadidőmben én felelek, azért hogy mire nevelem a gyerekemet (ha van) én felelek (ez meg a szülői felelősség).
Roppant könnyű a gyereket számítógép/TV elé ültetni mondván "úgyis el lesz mint a befőtt, nekünk meg úgyis annyi dolgunk van még" majd ugyancsak eltespedni a képdoboz előtt a következő Rosalinda-epizód (vagy mi az Isten nyilát adnak mostanság) erejéig és hagyni hogy a közös otthoni tevékenység a házi feladat megoldásában (ami a legtöbb gyerek számára eleve kényszer, tehát közelebb nem nagyon fog hozni minket, szép közös emlékeket meg pláne nem fog hagyni benne) kimerüljön, aztán csodálkozni hogy hogy beszél/viselkedik ez a Pistike és mindezért a médiát meg az internetet okolni miközben az csak egy eszköz, amit MI használunk rosszul, tehát miénk a felelősség.
Ez az össznépi kockulás is azért kezdődött el mert a szülök többé valahogy nem figyeltek annyit a gyerekre amennyit kellett volna. Persze a TV, a Facebook meg miegymás is tehetnek egy szívességet de ők "csak" kihasználtak egy újonnan alakult helyzetet.
Szülők: nincs idő a gyerekkel foglalkozni mert akkor pl. főzni ki fog? Hányszor merült fel bárkiben is hogy a gyerekük már egész kicsi kortól kezdve besegíthessen a főzésben (természetesen a veszélytelen konyhai műveletekben - tésztagyúrás? -, és felügyelet mellett). Szerintem egy pici gyerek számára aki még nem szokott a pixelek bámulásához igenis érdekes dolog tud lenni az ahogy a kedvenc étele elkészül. (Ki tudja még kedvet kap és mire felnő ebből fog élni ahelyett hogy fél életét a gép előtt töltötte volna, ráadásul a szüleihez is és úgy általában az emberekhez közelebbi kapcsolat fogja fűzni).
Nem értek egyet. Az emberektől függ, hogy mennyire tartalmasan töltik a szabadidejüket, mennyire járnak közösségbe, ezt csak kibővítik az online lehetőségek, nem pótolják.
Ugynígy a szülők felelőssége, hogy mit néz és mivel tölti a szabadidejét a gyerek. A rajzfilmek minősége átlagosan tényleg romlott, de a szülő dolga, hogy szűrje ezeket és vannak azért nagyon jók is. Összességében egyáltalán nem erőszakosabbak, mint a régi animációs filmek. Amik meg igen, azoknál a célközönség sem a gyerekek. Akármilyen hihetetlen, attól, hogy valami "mese" még nem feltétlenül készült nekik.
Ami a tanári tekintélyt illeti, az összetett probléma. Egyik oldalról, akik régen alkalmatlanok voltak a hióivatás gyakorlására, azok fizikai fenyítéssel tartottak rendet, míg most ezt nem tehetik meg, ami nem rossz. A jó tanárok meg régen és most is fegyelmet tudnak tartani.
Mondjuk a gyerekekkel régen se foglalkozott sok szülő. Ismerős a "kulcsos gyerek" kifejezés? Amikortól a nők is dolgoztak, tele volt velük a város. Már bőven a szüleink generációjában is. Annyi, hogy nem online játszottak, hanem az utcán csellengtek.
Előtte meg a legtöbb gyerek már dolgozott, egy 6-8 éves ugyanis már tökéletesen alkalmas pl. libát őrizni.
Egyébként szerintem az se jobb, amikor a gyereket kirakja a szülő és csak focizik egész délután. Mégis mit tanul abból éveken keresztül? Hát nem sokat :) Beszélgetni meg online is pont ugyanúgy lehet.
Felesleges a technikát okolni bármiért. Ne legyünk legújabb kori géprombolók :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!