Mit gondoltok erről a versemről?
Tegnap rögtönözve írtam és hát... kíváncsi lennék, hogy szerintetek érdemes-e a versírással komolyabban foglalkoznom vagy sem. Ím vala:
Pianino zongoralány
Mint végére értünk egy vidám órának,
Hát beszélgettünk is egy kicsit utána.
Szokás szerint újra túlléptük az időt,
De olyannyira szerettem hallgatni Őt.
Már régóta fúrt buzgón a kíváncsiság,
Többet akartam, elkapott a kapzsiság:
Milyen szerzet, mily dalokat szerzett,
Kértem: játssz nekem, s nem ellenkezett.
Mint tizenéves lány, ki első báljára megy,
Szabadkozott: van több is, nem csak ez az egy.
Táncot járt vele a kósza idegesség,
Arcára ült a vonzó pirulós betegség.
Mély levegő, összeszedte bátorságát,
Titkolózna, most szívesen elodázná,
Erőt gyűjtött sok elnyújtott pillanatból,
Vártam, hogy kaphassak abból a darabból.
Hirtelen megnyílt alattam a nyugodt föld,
Szimfóniája lelkembe tombolva dőlt,
Csengett a dallam, szikrázott a levegő,
Gyermeteg egyszerűség, mégis oly szép volt.
Egy Percre se vettem le róla a szemem,
Próbára is tette szeszélyes türelmem:
Csak bámultam nyughatatlanul szüntelen,
Csókját tolvajként loptam volna becstelen.
Tompa fény kezdte járni át a kis szobát,
Megtapogatva szép hamvas vállát s nyakát,
Úgy tűnt, megpihenni is a lány mellé tér,
Kezével lassan gyönyörű hátához ért.
Mire feleszméltem, végzett a kis művel.
Pirult s mosolygott, meghajlott emelt fővel
Kezemből szívvel jövő tapsolás okán,
Azóta bánom, játszhatott volna tovább...
válasza:
válasza:Inkább tetszett, mint nem tetszett.
Miért is?
Azért, mert végre olvashatok olyan verset is, melyben figyel az alkotó a ritmusra. Tudnád, hányszor fogom a fejem, amikor abszolút döcögős, kínrímekkel teli "műveket" olvasok, ha van bátorságom (és persze kedvem) szétnézni az interneten a kortárs amatőr költők között. Tehát ez egy nagy pozitívum.
Szerepeltek benne itt-ott költői képek, ám a stílus a reformkorra emlékeztet. Talán mostanság ezen kor irodalmával foglalkozol? A nyelvezete is megállja a helyét, viszonylag választékosan fogalmaztál, ez szintúgy pozitívum a részedről.
De a rímek...! Azok valami katasztrofálisak. Nem akarlak megsérteni, de Balassi korában volt ez a divat (és persze a Himnuszban is, ám ott a stílus miatt). NE HASZNÁLJ RAGRÍMEKET!!! Inkább legyen gyenge asszonánca, mint kín- és ragrímekkel teli. A magukat profinak hitt kezdők állítják váltig, hogy a vers attól vers, mert rímel. Ez hülyeség. A rím zeneiséget ad. A ritmus teszi verssé a verset.
Így a konklúzió az, hogy a rímelést leszámítva megállja a helyét a költemény egy kezdő tollának műveként. Én szerintem foglalkozz sokat a versírással, és ha szorgalmas és tehetséges vagy, évek múltán nagyot fogsz csodálkozni a fejlődéseden. Nekem két évembe telt az első komolyabb megírása, valamint ötbe, amiket már publikálni is mernék.
Köszönöm szépen a részletes véleményezést, talán ha magammal szemben lenne kritikusnak lennem, akkor én is a rímeket kiemeltem volna. Itt ott talán a költői kép is egy kicsit erőltetett.
Most kattantam rá valamiért a versek olvasására, szerintem még jó párat át kellene tanulmányoznom és úgy írni egyet.
Valaki nem tud valamilyen oldalt, ahova lehet beküldeni verseket véleményezésre? Most megint írtam egyet, hátha már itt vagyok beillesztem:
Itt vagy újra
Szellemként kísért át a szobán
S mint aki jól végezte dolgát,
Kifakult érzésekről mesél
Színes ódát fülembe tompán.
Tizennégy esztendeje papol,
Ábrándokkal tölti meg napot.
Holott már végett ért, most mégis
Bántón öleli át a torkom.
Honnan s miért jött újra a vágy?
Mert vonzó nő lett? Csodás s vagány?
De lásd: régi énje elillant
És már nem tér vissza soha tán.
Miért is érdemelném meg? Őt,
Ki már tekintetével megöl.
Felfeszíti gyenge mellkasunk
Majd lomhán verő szívünkbe tör.
Lopva csodálom hát szép szemét,
Ebből születnek versek s mesék.
Közben szikra gyúl és érzem már:
Újra indult a mókuskerék.
Mit tegyek majd, ha újra látom,
Túl lásson rajtam, mint baráton?
Szerelemnél minden terv fölös,
Jelenléte nyelvemre gázol.
Majd mosolygok felé, mint sokan,
S ha nem jut eszembe okosabb:
Csak magamhoz húzom Őt némán,
Állunk. Szavak nélkül hangosan.
Javított verzió:
Itt vagy újra
Szellemként kísért át a szobán
S mint aki jól végezte dolgát,
Kifakult érzésekről mesél
rekedt hangon fülembe tompán.
Tizennégy éve nekem papol,
Hogy ábránddal töltse ki napom.
Holott rég végett ért, most mégis
Bántón öleli át a torkom.
Honnan s miért jött újra a vágy?
Tán vonzó nő lett? Csodás, vagány?
De lásd: régi énje tovatűnt
És nem tér vissza soha talán.
Miért is érdemelném meg? Őt,
Ki meleg tekintetével öl.
Felfeszíti gyenge mellkasunk
Majd lomhán verő szívünkbe tör.
Lopva csodálom hát szép szemét,
Ebből születnek versek s mesék.
Közben szikra gyullad és érzem:
Újra indult a mókuskerék.
Mit tegyek majd, ha újra látom,
Túl lásson rajtam, mint baráton?
Felesleges minden tervezés,
Jelenléte nyelvemre gázol.
Mosolygok majd, mint ahogy sokan,
S ha nem jut eszembe okosabb:
Csak magamhoz húzom Őt némán,
Állunk... Szavak nélkül hangosan.
Szia!
Azért a véleményhez nem ártana tudni, hogy fiú, vagy lány, s hány éves vagy? :)))
De nyugi nem förtelmesek.
A tippem: Lány és 14
válasza:Két tanács:
1: Becsüld meg az olvasódat azzal, hogy nem adsz ki a kezedből rögtönzött művet.
2: Inkább rajzoljál.
válasza:Jó versek.
Egy könyvtáros, aki elég kritikus
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!