Miért nem képes a mai ember a kompromisszumokra?

Olyan szomorú látni és minden nap átélni azt, hogy ekkora szakadékok vannak ember és ember között. Ha van egy vita valakivel, vagy két csoport között, általában én vagyok a villámhárító, aki megpróbál békíteni, aki megpróbálja megérteni mindkét felet, és aki megpróbálja megtalálni az aranyközéputat, mi mindkét félnek igazat adna egy kicsit. De amikor végre rátalálok, mindig elutasítják és tovább marakodnak, soha nem akar engedni senki sem, még akkor sem, amikor már biztos vagyok benne, hogy belül tudják, h nem nekik van igazuk. Ugyanez van akkor is, mikor én magam vitázok valakivel... mindig engedek, mindig kompromisszumot ajánlok, de sosem talál a kérésem megértő fülekre. Hiába én vagyok az, aki előbb enged, az emberek többsége egy fikarcnyit sem hajlandóak engedni az igazukból még ezek után sem. És ez az egymás meg nem értése minden téren megfigyelhető, legjobb példa rá pl a politika. De nagyon sok ilyen dolog van. Úgy érzem magam, mint valami földönkívüli, amiért nekem ez rosszul esik, és nem természetes :( És szomorúan veszem tudomásul, hogy egy fecske nem csinál nyarat. De vajon lesz e olyan idő, amikor az embereknek lesz annyi önkriikájuk, hogy képesek legyenek elfogadni a másik érveit is és aranyközéputat keresni? Mi kellene ahhoz, hogy elinduljon egy fejlődési folyamat az emberekben?