Hogyan lehetnék kreatívabb és kevésbé unalmas?

Úgy, h kinyitod a tudatod, mint amilyen nyitott egy óvodás gyermeké. Engedd el ki magadból, ami benned, van, és épp csak avval szűrd, amit feltétlen megbánnál, meg azt fogd vissza magadban továbbá, amivel ártasz másnak (kivéve, ha adott esetben önvédelemről van szó). Minden mást engedj ki, légy szabad, lélekben! Ne a külvilág befolyásoljon!

Ezáltal önmagad vagy, és belül mindenki kreatív és egyéniség, csak hát az emberek 90%-a elfojtja magában, megfelelési kényszerből, és/vagy félelemből, és/vagy tévesen érdeknek hitt érdekből....

Ha kissé megfigyeled, akkor mindenhol megfigyelhetőek az ilyen párok, amilyenek ti vagytok: az egyik szórakoztató, a másik szórakoztatva van, az egyik kreatív, másik passzív, stb. stb.

Ez nem azt jelenti, hogy ő tele van pozitív tulajdonságokkal és te tele vagy ürességgel, hanem neki van egy adott tulajdonság rendszere, neked meg van egy másik.

Nyilván neked jobban szembetűnik az, ami benne van és valószínűleg neki is jobban szembetűnik az, ami benned van. Látszatra jól fog neked , hogy együtt vagy vele, mert így idővel nálad is felszínre jöhetnek mindazok a tulajdonságaid, amelyek benned vannak, csak lehet , hogy épp egy társra volt szükséged ahhoz , hogy ismét önmagadra találj.

Használj ki minden pillanatot, amit vele együtt töltesz és örülj neki, hogy van egy ilyen párod, aki őszintén és odaadón foglalkozik veled, ne engedd , hogy a negatív gondolatok beárnyékolják a boldogságodat, mert ha mindenhez ilyen kritikusan állsz hozzá, akkor semmit sem fogsz élvezni igazán.

Nem kell mindig kiegyenlíteni a másikat, nem kell feltétlenül vidámnak, viccesnek, kreatívnak lenni, nem kell mindig “ boncolgatni “ a boldog pillanatokat, hanem egyszerűen meg kell élni őket.

Épp az a lényeg, hogy amikor olyasvalakivel vagy, aki boldoggá tesz téged, akkor ne legyen megfelelési kényszered, ne legyenek önkritikus gondolataid, ne legyen az benned, hogy “ vajon most mit tehetnék ahhoz, hogy lenyűgözzem őt “ , stb. – ezek csak elrontják az egészet. Pont ilyenkor kell szabadon engedned magad és olyannak lenned, amilyennek érzed magad, mert ( idézve Mac MacGuff- t ) “ A legjobb dolog az, amikor találsz magadnak egy olyan személyt, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy. Jókedvűen, rossz kedvűen, szépen, csúnyán, csinosan, akármi. Ez a személy, akármi is történik, továbbra is azt fogja hinni, hogy a nap is érted kel fel. “ – És végeredményben mindenki ebből a filozófiából táplálkozik. Mert nincs tökéletes személy, nincs tökéletes szerelem. Csak olyan személy van, aki elhiszi, hogy tökéletes vagy és ezért mellette te is annak érezheted magad.

Az önfejlesztő és önkritizáló gondolataidat tartsd meg más dolgokra, az egyetemre, a munkahelyedre, stb. Itt kell faragni és fejleszteni önmagunkon.

Viszont kell legyen egy olyan rész az életünkben, amikor csak elengedjük magunkat – ahol minden magától jön, minden spontán és minden jó úgy, ahogy van.