Le lehet győzni a kommunikációs nehézségeket, gátlásokat?

19 éves vagyok. Amióta az eszemet tudom, visszahúzódó is. Nagyon nehezen ismerkedem meg másokkal, viszont akivel régóta ismerjük egymást,velük el tudom engedni magam. Ezen felül nagyon vicces természetem van, szeretek hülyéskedni. Talán ebből ered a probléma de soha nem voltam megelégedve magammal, mármint az arcommal. Van barátom, már régóta , vele persze simán megy minden de pl ha az ő rokonaihoz megyünk, (már jópárszor voltunk, és a szüleivel is sokat találkoztam) egyszerüen nem tudok megszólalni. Mindig mondom magamban, hogy meg kéne szólalnom, elhatározom, hogy akkor ezt vagy azt megkérdezek, de nem tudom kinyögni. És akkor az még nehezebbé teszi az egészet, mikor megkérdezik: Te mindig ilyen szótlan vagy? Nem kell ám szégyenlősnek lenni, stb... Ilyenek miatt már utálok akárhova is menni ahol nem érezném jól magam, mert így nyilván nem érzem jól magam. Próbálom nagyon sok helyzetben rávenni magam, hogy megszólaljak, spontán mondjak valamit ha mondjuk mindenki csöndben van, de valami nagyon gátol. Az első nyilván, hogy mit gondolnak rólam, lehet hogy nekik nem fog tetszeni aki vagyok (a vicces, humoros lány, persze a magam módján). Ha pedig beszélgetésbe is keveredek, rövid válaszokat adok, meg néha rosszul mondok ki egy szót, mert annyira zavarban vagyok. Lehetetlennek érzem ezt legyőzni. A másik, hogy hogy nézek ki. Nem vagyok csúnya, de amikor ilyen helyzetbe kerülök, arra gondolok, hogy ebben a társaságban is mennyi szép lány van, ki vagyok én hozzájuk képest. És mostanában nem is megyek el ezekre a "rokoni találkozókra". A barátom tudja hogy ilyen vagyok, de szeretné ha ott lennék. Tisztában vagyok vele, hogy ez nagy probléma, sokat gondolkodok rajta , hogyan változtathatnék rajta, eszembe jutott az is, hogy pszichológushoz kéne fordulnom. Ez a tulajdonságom miatt nem lehetek teljesen boldog... Kilátástalan az egész.

Ha nem is tud senki segíteni, azért jó érzés, hogy leírhattam!