Miért baj az ha erkölcstelen vagyok?

Ez így elég egy provokatív kérdés, nem támadásokat kérek... Nagyon sokminden érdekel, sokmindenben tehetséges vagyok (művészetek, irodalom, pszichológia), tehát nem vagyok felszínes, ambíciózus vagyok de nem találok ki magamnak szabályokat, korlátokat, a pillanatnak élek sokszor és mivel a szüleimmel nem olyan a kapcsolatom, ezért ők sem. Ahogy újabb és újabb barátaim lesznek, többet bulizok (főleg nyáron) azt érzem sokkal inkább élek, mint mikor nem tettem ezeket (ivás, egyszer fű, flörtölés-smárolás-nemtöbb). A "rendes" barátaim azt mondják hogy megváltoztam, stb meg hogy van aki rossz hatással van rám, de én úgy érzem jó irányba változott meg az életem, több önbizalmam van, sokkal inkább tudom kezelni a problémákat, meg tudom valósítani magam, kifejezni magam, stb, és sokkal boldogabb vagyok. Amíg nem igazán csináltam ilyeneket mindig az volt bennem, hogy ez nem elég, hogy én nem ilyen vagyok, hogy több kell.

Egyszerűen nem tudom miért, de ha van egy ilyen karakter egy filmben, vagy akármi, akkor ahhoz "vonzódom", kiskoromban is a vad karakterek tetszettek.

Nem a hátrányait kérdezem, hogy elveszhetek/megbánhatom/stb, hanem magával a gondolkodással mi a gond, ha amúgy meg tudom mivel kompenzálni (érdeklődési körök, stb) tehát nem csak ebből áll az életem. Ha valaki ilyen akkor egyszerűen imádom hogy "romlott", "rossz"...

Megértem hogy valakinek elég az ha van 1-2 barátja és otthon ül (nekem is vannak ilyen napjaim) de egész életemben nem tudnék ilyen lenni, hogy a szüleim beosztják az életem.. persze tudom miért vagyok ilyen, hogy mit hogyan akarok kompenzálni, meg a neveltetésem miatt is, hogy ilyen szabados vagyok, meg sokan mondják hogy én már csak ilyen művészlélek vagyok és hogy bohém élet meg ilyenek...

16 leszek lány