Mi történt a csoporttársaimmal? Lehetséges hogy "fáj nekik a világ"?

Nagyon szerettem eddig bejárni az egyetemre, olyan jó kis csapat voltunk a csoporttársaimmal mindig. Nagyokat röhögtünk, csináltunk közös programokat néha-néha. Harsány banda voltunk. De most ebben a félévben valami nagyon más. Harmadévesek vagyunk most.

Először az tünt fel hogy senki nem beszélget úgy velem, tehát nincs meg az a régi "hellómiújság" témakör. Hiába kérdezem mizujs, unott arcokat látok és döglött válaszokat kapok. Nem ül senki le mellém a terembe azért, hogy esetleg csevegjünk. Bemegyek a terembe és csönd van mindenhol. Senki nem beszélget a másikkal. Persze szóváltások vannak, de nincs már az hogy tömegével megyünk le a dohányzóhelyre, és körben állva csivitelünk mindenről akár 1 óráig is ott ácsorogva. Mostmár egyedül, vagy max. hármassával mennek le a csoporttársak.

Egy csomó ember eltünt. Lusták, nem járnak be, vagy nem tudom miért nincsenek ott. Az egész csoporttunk szétesett.

Megkérdeztem egyik csoporttársam mit gondol erről, csak én látom hogy gyászos a hangulat? Ő azt mondta valószínüleg az az oka, hogy harmadévre már negyedannyian lettünk, mert sokan lemaradtak, volt aki elment. Kevesen járnak be órákra, sokan dolgoznak vagy lusták.

Én is levagyok maradva, pár órám a másodikosokkal van, de ők pont olyanok mint mi, "régen". Harsányak, röhögnek, dumálnak, én is bekapcsolódtam hozzájuk és jól érzem magam köztük. A saját csoportomba meg már gyászos bemenni. Ha vége az órának mindenki megy amerre akar, nincs már az, hogy "üljünk be a presszóba".

Annyira fáj ez nekem :( belefáradtak? Dehát nem is nehéz a suli. Más karoknál sokkal keményebbek a feltételek, a mi karunk és szakunk elég hálás ebből a szempontból, azt senki nem mondhatja hogy levan terhelve.

Mennyire általános ez egy egyetemi/főiskolai közösségben hogy eleinte minden jó, aztán meg szétcsúszik minden? :(