Szerintetek ha haragban vagyok, összevesztem valakivel, akkor bölcs dolog, ha nagyvonalú vagyok utána vele és elfelejtem az egészet? Vagy jobb megbosszulni a dolgokat, hogy érezze a határokat?
Elmondom a sztorit: volt egy haverom. Barátot azért nem írok, mert igazi barátság ez nem volt. Sok olyan dolog volt benne, amit sose bírtam elfogadni, azon kívül elég egyoldalúnak is éreztem, amit én rühellek. Ő egy olyan baráti társaság része, aminek én eléggé perifériatagja vagyok, eléggé kilógok. Egyes dolgaikat nagyon távolinak érzem magamtól, és néha az az érzésem, hogy ők is hülyének néznek engem.
A srác, akiről írok, egyszer csinált valami gerinctelent, erre én ráüvöltöttem. Erre pedig neki gurult el a gyógyszer, a barátnőjével karöltve levágott egy hosszú monológot, hogy mennyire elegem van belőlem, mennyire csak cseszegetek mindenkit, meg milyen szánalmas szerinte, amit csinálok, stb. Jó nagy balhé volt. Visszavágni nem igazán tudtam, van bennem pár régi sérelem, amik miatt nehezen kezelem az ilyen helyzeteket (ált. iskolában pár f*sz kicsinált lelkileg, azóta vannak nehézségeim azzal, hogy kiálljak magamért). Külön gerinctelenségnek tartottam és tartom, hogy ezt a többi ember előtt művelte, bár igaz, hogy előtte én is elvesztettem a fejem.
Nagyon sokat gondolkodtam ezen a dolgon. Tény, hogy mostanában több ismerőssel is összevesztem, depressziós vagyok, valahogy kicsúsznak a dolgok alólam. Úgy érzem, ezekben nem én vagyok a hibás, hanem azok a körülmények, amik ilyenné tettek. Rengeteg megaláztatást kellett az évek alatt lenyelnem, és egy iszonyatos nagy düh keletkezett bennem, amitől néha őrjöngök, úgy beleütöm a kezem valamibe, hogy zúzódás lesz rajta, stb. Itt is ez történt, a dühöm tört ki. De a dühöm nem én vagyok, tudom magamról, hogy én jobb vagyok ennél.
Azon gondolkozom, hogy egy ilyen helyzetet hogy oldjak meg. Pl. mi lenne, ha egyszerűen hagynám ezt az egész szemet-szemért dolgot a p*csába, megbocsátanék neki és segítenék neki (most tudnék miben)? Lepjem meg azzal, hogy jóindulatú vagyok vele? Szerintem képes lennék rá, csak nem tudom, hogy ez a jó megoldás-e. Mert nem lehet, hogy ezt ő töketlenségnek venné, és még jobban lekezelne ezentúl? Vagy ez valójában is töketlenség, és csak azért gondolkodom ezen a megoldáson, hogy ne kelljen konfrontálódnom? Vajon a bosszú megoldás ilyenkor, visszaállítja az önérzetemet és tekintélyt ad, vagy épp ellenkezőleg, még mélyebbre süllyeszt? Ez a dilemma már évek óta kísér, sok szituációban. Mit gondoltok?
válasza:Ha a Te szemszögedből nézzük a dolgokat, akkor én azt mondom, hogy ne tedd meg az első lépést a békülés felé. Mert azzal elismernéd, hogy neki volt igaza, és ahogy írod, ezt később fel is használja majd ellened (még akkor is ha nem olyan személyiség).
Kicsit át is érzem most a helyzetedet, mert velem is történt egy hasonló eset, és most én is haragban vagyok az egyik úgymond barátommal.
De valahogy azért nem érzem teljesnek a történet, mert mit értett ezen: "... elegem van belőlem, mennyire csak cseszegetek mindenkit, meg milyen szánalmas szerinte, amit csinálok..."?
válasza: válasza:Kedves kérdező!
Csináld azt, amit a szíved diktál! Úgy látom, jó tanácsot ad. Te úgy látom, a szíveddel látsz.
Azzal, hogy közeledni próbálsz hozzá, talán neki is segítesz. Lehet, hogy az állítja vissza az önérzetedet, ha megteszed az első lépést, békejobbot nyújtasz.
Bosszút állni nem bátorság kérdése. Ha te bosszút állsz, akkor még messzebb kerülsz attól, hogy valaha is kibéküljetek.
Ha téged bánt ez a helyzet, akkor csak te tudod megoldani. Ha visszautasítást kapsz, akkor se keseredj el, te már elindítottál egy folyamatot, aminek a társad szívében visszhangot kell keltenie. Ha mégsem, akkor tudni fogod, hogy tovább próbálkozni nem érdemes.
De csak akkor. Előbb meg kell próbálni.
A saját lelki nyugalmad érdekében is.
válasza:Elmondom, én hogyan látom az ilyesfajta harag-dolgokat.
Tudod, kérdező sohasem a tettért haragszunk, hanem azért mert ellenünk irányul. Gondolj bele! Ha leqrvázom a második szomszédod nagynénjét, csak rántasz egyet a válladon. Ha anyukáddal tenném ugyanezt, az vért kívánna. Látod, maga tett nem változott, csak a célszemély és ezzel a megítélése is. Innen nézve pedig a harag egy hatalmas baromság. A másik dolog: Ha valaki valamit tesz, azt legtöbbször azért teszi, mert abban a pillanatban így látja helyesnek. Azért haragudjunk valakire, mert úgy teszi a dolgát, ahogy jónak látja? A mi tetteinknek is van mások számára káros következménye, elhiheted.
A harmadik pedig: Ha valakire MÉRGES vagy, azt sajnos nem véletlenül mondjuk így. Hanem azért, mert valóban MÉREG van benned, vagyis mérgezed magad. Tehát magaddal cseszel ki, ha haragot táplálsz. Érted? Neki akarsz rosszat, de magadnak ártasz!
Szerinntem mondd meg az illetőnek, hogy hülyeséget csinált és ez neked fájt. Ha megérti, jó, ha nem, szakítsd meg vele a "barátságot".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!