Szerintetek gáz, ha lenézem a nálamnál gyengébb tanuló és kevésbé ambíciózus embereket?

Miért, ha lenézi jobb lesz? Egyáltalán mit foglalkozik velük? Nem is értem.

Utolsó, a szívemből szóltál!

Neked, mint fogyatékossággal élő embernek tudnia kéne, milyen az, ha megkülönböztetnek és lenéznek, és ez milyen rossz érzés.

Nem látsz bele senki életébe, ezért nem tudhatod, mi az oka a viselkedésnek. Sokan vannak, akik hülyeséget csinálnak mint a te általad írt példa, hogy droghoz nyúlnak, ha nehézség adódik az életükben, de te nem törhetsz pálcát felettük. Egyrészt azért, mert nem nem ők vagy, másrészt meg mert te is követhetsz el hibát.

Ne pazarold az energiádat

A parasztbácsis példád sántít egy kicsit.

Nyilvánvaló, hogy olyanokat nem szabad lenézni, akik valami miatt kevésbé műveltek, kétkezi munkát végeznek stb.

Nem is erről szólt a kérdés.

A kérdező olyanokat nézett le, akik ÖNHIBÁJUKBÓL folytatnak önromboló tevékenységet (pia, drog, tanulás hanyagolása). Nem élnek az egyetem adta lehetőséggel, amit pl. a parasztbácsi nem kaphatott meg, és ezért igenis le lehet őket nézni.

Az olyan embereket a legnehezebb nem lenézni, akik nyilvánvalóan jóval kevesebbet tudnak felmutatni nálad. Mégsem járja az, hogy lenézzük őket. Intelligens, kulturált ember nem néz le senkit. Az intelligens, kulturált ember tisztában van a másik gyengeségeivel, amennyire teheti, segít nekik. Persze vannak reménytelen esetek, akiken lehetetlenség segíteni, de őket sem etikus dolog lenézni. Azért, mert a lenézés nem etikus. Senkivel szemben.

Ők is emberek, tehát tiszteld őket. Nem kell megdicsérni őket azért, mert tanulás helyett szexelnek és lógatják a lábukat. Természetesen nem. De akkor is emberek, ha egy olyan utat választottak maguknak, amelyet értelmes ember nem választana.

Pont akkor leszel értelmes ember, ha nem foglalkozol velük. Nem téged fog bevinni a rendőrség kihallgatásra a razziából, és nem neked kell magyarázkodni majd a szüleidnek, hogy mit is kerestél totál kiütve a detoxban.

Akkor meg mit mérgeled magad?

Az a lényeg, hogy te tanulj jól, szeresd is, amit csinálsz.

A 10-es és 18-as válasszal egyetértek!

Nagyon szép teljesítményeket érsz el, és büszke lehetsz rá, de bárkit is lenézni, alacsonyabb rendűnek tartani nem szép dolog!

Azokat, akik komoly teljesítményeket érnek el, és mégis alázatosak, és szeretik az embertársaikat, sokkal jobban elismerik, kedvelik, és megbecsülik, illetve sokkal nyugodtabb a lelkük, nem hadakoznak folyton (te most a bulizó fiatalsággal helyezed szembe magad).

Szerintem önmagadat nem mások ellenében kell megítélned. Meg aztán van itt még valami: ezek a lányok és srácok végül szintén lediplomáznak majd. Az egyszerű szabályok helyett (megtanulod, jól visszaadod, 5-öst kapsz, siker) egy bonyolultabb világba kerülsz, ahol a jófejség, a közvetlenség, a hízelgés, a (felesleges) kommunikáció is fontos tulajdonságok az érvényesüléshez. Nekünk ennyit mondtak: Oké, akkor most adjátok el magatokat!

Az arcoskodást, dicsekvést senki sem szereti - még ha van rá alapod, akkor sem. Hidd el, az emberek megérzik, ha lenézed őket. És bizony emberekre leszel utalva a karriered során (ha lenézed a főnököd, mert butább nálad, és csak a csajozásról és a partikról beszél, az nem túl jó taktika)!

Ajánlom figyelmedbe a Békés Harcos Útja című filmet/könyvet. Az abban szereplő srác nagyon tudja mit akar, nagyon ambiciózus, de elég paraszt a többiekkel. Aztán történik valami, ami kizökkenti a "rendből", megváltozik a dolgok működése...