Szerintetek sokan hogyan képesek a munka terén a "csúcsra jutni"?

Több összetevője van:

Hasból párat:

-jó kapcsolatok,

-kiemelkedő tehetség, kreativitás

-szorgalmas, kitartó, céltudatos munka

Pillanatra megállnék: rendkívül fontos, hogy az embernek legyenek céljai, mert akkor keresni fogja a hozzájuk vezető utat. Cél nélkül azért nem jutnak sehová, mert hová is? :D

Próbáld ki: szállj fel egy buszra és menj akárhová...akárhová fogsz kilyukadni, ahol semmi dolgod és egy csomó időd elment a semmire. Ilyen a céltalan élet.

-feltalál valamit

-jó helyen volt jó időben

-szerencsés

-írjatok még :D

Az az érzésem, hogy sokkal kevesebben vannak ilyenek, mint azok, akiknek csak kínszenvedés a munka.

A pályaválasztási tanácsadás gyerekkorban már el van cseszve úgy, amennyire csak lehet.

Ahhoz, hogy ki, milyen munkában tud teljesen kiteljesedni, ahhoz nagyon-nagyon mély és őszinte, valamint alapos önismeretre van szükség. Általában azok érnek el kiemelkedő eredményeket a munkájukban, akiknek a munkájuk a hivatásuk, egyben a hobbijuk.

Sajnos a ma társadalma nem támogatja ezt a törekvést. Tele van minden a "muszájjal" és gyakorlatilag a fejlődő emberke telibe le van tojva atéren, hogy mit is szeretne csinálni. 13-14 évesen meg eleve kevesen vannak, akik annyira céltudatosak lennének.

Hátráltató tényezők lehetnek a szülői elvárások, akik szintén figyelmen kívül hagyják a gyerek akaratát, "nagyapád is én is orvosok vagyunk, te sem lehetsz más" pl.

Nehéz az útkeresés, még akkor is, ha az embernek sok hobbija van, hogy rátaláljon arra a tevékenységre, ami egyfelől nagyon le is köti, másfelől meg meghozza az anyagi és erkölcsi (de legalább a megélhetéshez elegendő anyagi) elismerést.

Fontos lenne már gyerekkorban szortírozni az embereket képességeik és affinitásaik szerint.

Egy örökmozgó, változatosságra szomjazó embert vétek beültetni egy irodába, mint ahogy egy elmélyülő, alapos, de nyugalomra és csendre vágyó emberből sem lesz mondjuk hithű taxisofőr. Egy műszaki beállítottságú srácból sem lesz jó magyartanár, vagy egy versellő, lelki alkatból jó műszerész. Ezek csak példák. Sokan futnak kényszerpályán és jól is végzik a munkájukat, csak nem élvezik, így nem tudnak kiteljesedni, "önmegvalósulni" benne. Nekik csak feladat marad. Itt van a dolog alfája-omegája szerintem.

2-es vagyok. Szerintem a jó kapcsolat IS kell. Nem csak a lusta disznók példálóznak vele. Igaz, nem csak az kell, de kell. Sok saját példám is lenne ezt alátámasztani.

Ami viszont fontos és soha nem mondják egyetlen kezdőnek vagy pályaválasztónak sem, az a HIT.

Higgyen abban, amit csinál, vagy megfordítom: olyat csináljon, amiben hisz. A hitet pedig az apró, tapasztalati úton bejövő sikerélményekből merítjük.