Utalom a korosztalyom, mas is jar ebben a cipoben?

A helyzet az, hogy nem csak most, de kb. miota az eszemet tudom, utalom a korosztalyom. Az ovit nem szerettem, az iskolaban bantottak egymast a gyerekek, en mindig azzal baratkoztam, akit bantottak. 10 evesen kijartam par jatszoterre, de nem azert hogy jatszak, hanem, hogy beszelgessek az anyukakkal, mert veluk ertettem meg magam. (az en anyukam depresszios volt, nem torodott velem) Az iskolaban mindig joban voltam a konyvtaros nenivel, a menzasokkal, es az osztalyfonokomnek en voltam a kedvence, nagyon sokat voltam vele. A tarsaimat mindig untam, felszinesek es sokszor farasztoak voltak. A gond az, hogy ez azota se valtozott. 20 vagyok, es a helyzet ugyanaz. Egyetemen is a tanarokkal baratkozok, a konyvtarosnak mondok el magan dolgokat/kerek tanacsot. A hallgatokkal is elvagyok, bohockodok, nevetgelek veluk, de csak azert, hogy ne tunjek nagyon ki. Ez a szinjatek nagyon kimerito, de nem tehetek rola, a tobbseg allandoan itelkezik masok felett, csak a kulseje erdekli, nem ertenek se a kulturahoz, se a politikahoz, vallashoz es a tobbi. Egyszeruen nem tudok veluk beszelgetni. Nem azert irtam ki a kerdest, mert nagyon okosnak akarok tunni, hanem hogy megtudjam, mas is tudja/erzi-e mire gondolok. Fontos megjegyezni, hogy kivetelek mindig akadtak, 2-3 igazan jo, regi baratnom is van, de nem ez az altalanos.