Miért ilyenek egyes szülők, hogy "nekem még nem volt erre lehetőségem, neked már van" címszó alatt belekényszerítik a gyerek (eik) et valamibe?

Már nagyon nem kell aggódni, mert megfordult a tendencia. Amit nekünk még lehetett 15 éve, ma már biztosan nem lehet. Az a szülő meg bocs de sz.r szülő aki olyan szinten nem ismeri a gyerekét hogy ennyire mellélő a szakirány választással.

Önzőek.

Ez az egyetemes történet mese habbal 18 évesen azt csinál az ember, amit akar. Nem kell otthon élni es nem kell az tanulni, ami nem akar.

Hány év is az orvosi egyetem? 6? Meg ugye be is kell jutni. Többszörös túljelentkezés..... Ez mese. Mindegy. Van gyerekem es en is szoktam mondani, hogy nekem X dologra nem volt lehetőségem es bizony ha nem is kényszerítem ra, azért egy próbát kerek tőle. De az enyém meg valóban gyerek, 10 eves, te pedig a kérdésed en inkább felnőtt élről beszélsz.

Azt, hogy ezt csak kevés gyerekek hagyja 18 éves kor felett, majd ha elmennek orvosira stb 1-2 év és rájönnek, hogyha ott hagyják sem dől össze a világ. Az ilyen módon nevelt gyerekek b@sszák át a legtöbb esetben anyukát és apukát mert a nagy szigortól függetlenül is élni akarják az életüket. Én az ilyen szülőknél csak a 0-14 éves korig sajnálom a gyerekeket. De hallottam más olyat is, hogy valakinél annyira megkövetelték hogy kitűnő tanuló legyen hogy végül öngyilkos lett. De ő még fiatalabb volt, 15-16 azt hiszem. De gondolom már mennyire retteghetett ha ezt választotta. Sajnos vannak ilyenek is és ők nem tudják felmérni rendesen hogy a gyerek idegileg mit bír el és mit nem. Vagy milyen teljesítményre képes és mi az, ami abszolút nem fekszik neki. Sajnálatra méltó, de valahol ők is csak jót akartak, akarnak a gyereküknek, csak nem jól kivitelezik.

Ez most kicsit durván fog hangzani, de mindig is úgy éreztem, hogy vannak emberek, akik csak azért csinálnak gyereket, hogy vele hajtassák be a saját, meg nem valósult álmaikat. Sajnálom, hogy szaporodnak, sajnálom, hogy az önzőségükkel tönkreteszik a saját gyerekük életét. Aki nem képes felfogni, elfogadni, hogy a gyereke is önálló személyiség, saját vágyakkal, tervekkel, akarattal, az tartson inkább muskátlit.

Ez ugyanolyan, mint ennek a fordítottja, a "nekem nem volt ez meg az, akkor bírd ki te is nélküle". Mindkettő ugyanarról szól: a szülő nem hagyja, hogy a gyerek a saját életét élje, a saját lehetőségeit a saját elhatározásából használja ki, hanem ő akar dönteni a gyereke helyett.